Simonyi Imre : A kettőnk ügye -9

S most németet tanulsz, meg franciát. —
Nincs más gondod? — Míg egy jelző nyomán
botorkál pennám (mely méltó lehet
ámulni erőfeszítésedet;

hogy most már három nyelven ne legyen
szavad, melyben értelmét lelhetem
a tegnap még közösre tervezett
egynyelvű kínnak): — az emlékezet

így kéri számon — sváb öreganyám! —
az együgyű szókincsű unokán:
hogy is volt? — "gib mir Brot" — adj kenyeret...
meg hogy: "ich will schlafen". — Az istened;
karéj kenyerem voltál s vetett ágyam!
— Hiányodat, mondd, hány nyelven kiáltsam!




Nincsenek megjegyzések: