Major Gabriella :Veszteség

Kontúrtalan feketére fest mindent
a jeges szirmokban hulló csend
És visszhangtalan üvölt
a süket, a részvétlen, haldokló csönd
Aztán erőtlen lüktet és rám dermed:
Sohasem látlak már többet.

Major Gabriella :Ünnep

Fényben megfürödni
Emberhez méltó embernek lenni
Keresztet letenni
Szeretetet adni venni
S az érzést végteleníteni

Major Gabriella :Mozaik

Szigorodó világban
a lélek vöröslő sebei
tépett rózsafejek
hófehér izzásban
S a nyugalom partjain
szerteszét heverő
álmaink küszöbét
átlépni elfelejtjük
és alig reméljük
hogy eljön valaki
tört arcunk tükrét
összerakni