Georges-Emmanuel Clancier :Tétova szeretők

Én kerültem a pillantását,mintha előbb a kezemhez kellene szoktatnom
a boldogságomat,mielőtt belemerülök a bámulásába,mielőtt kielégítem az éhségemet,hogy nézzem,csodáljam,hogy megsimogassam a szememmel.

Georges-Emmanuel Clancier :Tétova szeretők

Néztem Őt, beszéltem hozzá,hallgattam amit mondott,
beszívtam illatát,és egyre csak azt éreztem,hogy belülről megbénít,
bezár bennünket valami rontás. Úgy tetszett mozgunk,kérdezünk,
felelünk,de az a bennünk lakó igézet elvarázsolt bennünket.

Georges-Emmanuel Clancier :Tétova szeretők

Nekem annyi volt az esélyem nála,hogy úgy érezte,nem akarom leigázni,és tudnám szeretni benne azt,amit mások összeegyeztetetlennek tartanak:a játékot és a szenvedélyt.





Georges-Emmanuel Clancier :Tétova szeretők

Találkozásainkkor a szópárbajok,a csöndek,a kihívások,az álfesztelenség helyébe nem a gyengülő,de a gyengédebb vágy lépett. Nemcsak egy testet kívántam és a varázshatalmát,Őt kívántam,úgy ahogy volt,Őt,aki csodálatosan szerelmes volt a szerelembe,azután hírtelen a közöny szobrává vált,a boldogság és kétségbeesés fényárny játékával szüntelen változó Őt,az életét,azt,ahogy a következő pillanat elébe szaladt,és ahogy olykor váratlanul és felkavarón felmerült a múltja.

Georges-Emmanuel Clancier :Tétova szeretők

Kívántam a testét,az eleven melegét,az arcátlan báját,a törékenységét,a bőrét,kívántam a nevetős és hajszolt tekintetét,a gyerekkorától megőrzött hangját,elborított a vágy,iszonyú és gyönyörű áradat. Úgy lökött,taszított felé mindenestül,hogy azt hittem,lehetetlen, hogy ne érezze Ő maga is ezt az erőt,ami engem megszállt,hogy titokban már maga is ne hagyta volna rá magát arra a lendületre,arra a hullámra,amely már-már elragad bennünket,hogy egymáshoz kötözve,egymásba veszve sodródjunk vele.

Georges-Emmanuel Clancier :Tétova szeretők

Őt kívántam, Őt,az egyetlent,a pótolhatatlant és nemcsak a testét,
Őt kívántam,az örömömet,a kínomat,Őt egészen.

Georges-Emmanuel Clancier :Tétova szeretők

Emlék vagy simogatás,szó,tekintet vagy csók,mind megannyi gyöngéd
és zabolátlan felfedezés óráról órára,napról napra,hétről hétre,egyazon lobogó láz,hogy mind meztelenebbül álljunk egymás előtt,hogy mind jobban átjárjuk és befogadjuk a másik lelkét,testét.

Georges-Emmanuel Clancier :Tétova szeretők

Úgy éreztem, hogy egészen az enyém, a vágyamé,a gyönyörömé,
nincs önálló akarata,se titka amivel szembeszállhat vagy éppen
kiszökhet szerelmem hatalmából.

Georges-Emmanuel Clancier :Tétova szeretők

Ajándék volt.

Georges-Emmanuel Clancier :Tétova szeretők

Küzdöttem a fájdalmam ellen,megpróbáltam meggyőzni magamat,hogy csak az elvesztése ruházza fel őt szememben ilyen páratlan varázserővel. Mik voltak eddig a szerelmeim-megindító vagy nevetős átutazók…

Georges-Emmanuel Clancier :Tétova szeretők

Magányomban,szomorúságomban elérzékenyült csodálkozással tapasztaltam,hogy még mindig milyen drága nekem...

Georges-Emmanuel Clancier :Tétova szeretők

Büszke lehetsz:te voltál az egyetlen férfi akit kívántam. Igen,téged kívántalak,te vagy a vágyam,és gyönyörű végtelen szomorúsága
a szerelmemnek,amelynek nincs szava,nincs mozdulata,
a szerelmemnek,amely belém van falazva,és bennem lüktet,
él-befalazott,de sötétben szüntelen buzgó forrás.

Georges-Emmanuel Clancier :Tétova szeretők

Nélküled nekem semmi nem ér semmit,
én magamhoz akarlak szorítani,
érezni akarom a melegségedet,szíved dobogását.

Georges-Emmanuel Clancier :Tétova szeretők

Bizonyos voltam benne,hogy azt veszítettem el,azt az egyetlent,
aki nekem rendeltetett. Vele –és csak vele-megadatott volna
nekem a hatalom,hogy tagadjam,hogy legyőzzem napról napra
nyomasztóbb kudarcaimat.

Georges-Emmanuel Clancier :Tétova szeretők

Hányszor vártam képtelen reménnyel,mindenütt mindig
arra számítottam,mindig sebzetten,mindig gyötrötten,
hogy egyszer csak elébem áll.

Georges-Emmanuel Clancier :Tétova szeretők

Most már immár elérhetetlen számomra,úgy éreztem, hogy
az élet megígérte nekem,aztán galádul megfosztott tőle.
Hiszen Ő megmutathatta volna, régóta sóvárgott,ismeretlen,
felfedett,igazi arcomat,és én is visszaváltoztathattam volna
őt végre önmagává.

Georges-Emmanuel Clancier :Tétova szeretők

Lehetetlen,ha csak egy percre is,de viszont ne lássam őt.
Ezentúl most már mindig távol leszünk egymástól,de csak
még egyszer megölelhetném,csak még egyszer hallhatnám
a hangját,csak még egyszer beragyogna a pillantása!
Az lenne az utolsó perce igazi életemnek,azután elmennék,
és soha el nem hagyna annak a búcsúnak az emléke.