Orbán Balázs :Borzongás...

Borzongj hát újra, legyél fanyar s legyél édes,
Szüless a szédületes szerelembe te!
Simulj, mint ahogy szél simul a falevélhez,
Légy matéria s önmagad kísértete!
Az utcán úgy futkoss, mint hogyha bolond lennél
S fogadd el gyermekednek az őrületet,
Ácsingózz vacogó foggal a végtelennél
S mosolyogj, ha már lehűtötték szívedet!
Borzongj hát újra és a komolyságot hagyd el,
De légy komoly, ha tőled nem várja senki
És ha magányos vagy netán, varázsolj s egyszer
Próbáld még lelked erdőit felfedezni!
Borzongj hát újra s légy megint költő s költemény,
Légy egy Világ s építs Világot magadban,
Légy lefektetett fundámentum, a kőkemény,
Szavak közti űr s betűkben halhatatlan!
Borzongj hát végül és mosolyogj a semminek,
Hol Valaki van s hol te valaki voltál
S nyugtasd meg Őt, hogy nem halt meg és hogy elhiszed
Az Életet, te őrült bűnbánati Zsoltár!