A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nádasdi Éva. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nádasdi Éva. Összes bejegyzés megjelenítése

Nádasdi Éva: Újfajta vendégség

                                           "Csak kissé lábujjhegyre állt a lelke:
                                             Ki mindent tudott róla, már emelte,
                                                       S ráadta isteni természetét."
                                                                                            Rilke


 
A szeretet nem szól.
Majdnem néma: vár.
A szeretet vár,

nem igér, nem csalogat,
szelíden, halkan befogad.
A szeretet ellen
nincsen semmiféle fegyver.

A szeretet vendége voltam,
s ki kellett dobni onnan.
Nem értettem az egyetlen csodát,
csinnadratta kellett, micsodák.

A szeretet egyhúrú dal,
majdnem jeltelen.
Mégis nekem szól. Nekem.

Nádasdi Éva: Sírás második személyért - 1.

Kevés ami enyém
a Te halott
s nem fogadnak be az árnyak
meg kell maradnom valóságnak
bár nem tudom
mi az ami, van
minden kívülem rekedt
nem fonnak be
ezüst szeretetek
nincs barátom
mint a vándor
a városokhoz- közeledek
más életekhez
és elveszek
a határon

Nádasdi Éva: Sírás második személyért -2.

Nekem nem fontos
ami másnak
az elmúlásnak
Te halott vagy
szerettelek emberben
virágban
dalaim fohászok:
születtél éltél a vágyban
saját mitológiámban
képzeletem elhanyatlott
virág a halhatatlanságban

Nádasdi Éva: Sírás második személyért - 3.

Csak annyi emberség
hogy megválthatnám magam
valamivel több
mint ami van
és mindenben létezhetnék
semmit sem értek
a könyörtelenség
hideg odvából kinézek
Te nem vagy
már-már nem hiányzol
csak minden hideg
és elpusztulok a magánytól


Nádasdi Éva: Sírás második személyért - 4.

Úgy születtél
hogy nem voltál
visszhangosak voltak a reggelek
a beszélgetések templomában
veled kívántam
és láttam csodát
nézd elroncsolt kezemet:
hogyan valljam meg
a napfogyatkozást
zavart viselkedését
megriadt életemnek


Nádasdi Éva: Sírás második személyért - 5.

Elvesztettelek
ki nem is voltál
a realitásban
csak a magányban az ember
mindenfélét kitalál
esendő testét
veszendő lelkét
valaki felemeli
s így visszanyeri
önmagát
felsírok hajnalban
mint a gyerek
nem győztem erővel
elhinni létedet
lefejezett álmaim
könyörüljetek



Nádasdi Éva: Sírás második személyért -6.

Néha eljöttél álmomban
arcod sohase láttam
tudtam: szólítasz titokban
más dimenzióban
követtelek a lehetetlenig
még megölsz-gondoltam
és nagy szerelmemben
elvittelek a tengerig
a víz a víz s a fény
elmosta a dimenziókat
karjainkhoz kagylók simultak
lettünk hullámzás
az anyagból a mondhatatlanig
miért az emlék
ha most nem vagy itt
riadtan rázom
a dimenziók rácsait


Nádasdi Éva: Sírás második személyért - 7.

Kit átkozzak
kire kiáltsak
kinek mondjam:
fájnak a szálak
a kitéphetetlenek
a szimbólumok
legyetek könyörületesek
hazudjatok:
a kedves nem halott
jaj tudom
jönnek a napok:
konok ravatalok

Nádasdi Éva: Sírás második személyért - 8.

A mai nap tiéd
már-már élsz
annyira hiányzol
emléked kevéske melegét
ellopom az elmúlástól
ma megidézlek
ma este légy velem
s a jövőnek megígérlek
gyolcs-halottam
végy az életemből
új életet
emlékezne a képzelet
de nem ad menedéket
az idő



Nádasdi Éva: Sírás második személyért - 9.

Szenvedek
nem igaz
hogy elvesztettelek
jaj mondd hogy játszol
mondd hogy a távol
befonta testedet
és eljössz még
ha eljöhetsz
hogy nem a te hibád
szenvedek
fészkükből kiesett
fiókák
rettegésével kérdelek
mi lesz velem
tovább

Nádasdi Éva: Sírás második személyért -10.

Félek
nélküled
minden megeshet
az egyetlen törvény
te voltál
lehúz az utca:
örvény
megszólítanék
idegeneket
hiányoddal vagyok
szakadatlan
és elveszek
beszívok idegen mozdulatokat
mint pirulákat beszed
a gyógyíthatatlan beteg

Nádasdi Éva: Sírás második személyért -11.

Nem igaz
hogy ez megeshet
nem igaz
hogy ember emberhez
nem közeledhet
szögesdrótok rázzák
véresre tépik
bicegő lábát
tátogó száját
befogják
szörnyszülött érzelmei
s odavetik jöttmenteknek
rámsimult a világ
mint pelyhes toll
galambra
tudtam mi az emberség hűség
NEM VAGY
ki kell irtani engem
felesleges vagyok:
bolondgomba


Nádasdi Éva: Sírás második személyért - 12.

Majd eljön a hó
majd tiszta lesz a szem
tengerek fohászaként
szakad ki a szó:
veled vagyunk mind
csak te nem hitted el