Tornay András :Együtt

Válladra hajtom gyermektitkaim
Betakarlak ártatlan kérdésekkel
Betakarsz igaz és szép válaszokkal
Rád bízom félelmeim és szárnyaim
Együtt számoljuk szuszogásaink
Köszönöm, hogy felülről láthatom a felhőket

Mindennél jobb, ha egymásban élünk
Közös gyémántcsoda mindenünk

Tornay András

...rohanó percekben éljük meg az időtlen vágyat.
nehézkes másodpercekbe
szorítjuk sebezhető szerelmünket
lelassult években merünk csak remélni.

árvák, kiszolgáltatottak, elgyengültek
és együgyűek vagyunk, azt keressük, ami nincs,
s nem jól bánunk azzal, ami van.

Tornay András

most elveszítek valamit,
ami sohasem volt az enyém
...
ez az igazi veszteség

Tornay András

angyalszárnyak simogatnak
csendoszlopok tornyosulnak
vigyáznak rám
vigyáznak rád

Tornay András

A jelenünk csodáit veszítjük el
a holnap aggodalmaiban és a
tegnap értelmezgetésében.
Pillanatok hagynak cserben, mert
nem köszönünk rájuk.

Tornay András

A legnagyobb áldás: különböző vagyok
A legnagyobb átok: különböző vagyok

Tornay András

Vannak kincseim szavak nélkül .

Tornay András :ajándékok

Az ég fölötti szekrényben ajándékok sorakoznak:

szelídségünk
virágoktól

reménységünk
hajnaloktól

vigaszaink
alkonyatból

szándékaink
imádatból

érintésünk
gyógyításból

barátságunk
áldozatból

nevetésünk
fénysugárból

szeretetünk
állandóból

Tornay András

nem a takaróm,
nem a puhaság,
nem az érintésem,
hanem a szeretet
melegít fel

Tornay András

A válaszokat
-mint megtört, s elázott őszi levéldarabokat-
magad előtt görgeted
Óvatosan félreugrasz
Menekülsz
Valami felé, valami elől.
Megtisztít a séta
Megsimogat a titok
Nem vagy egyedül
Vigyáz rád a szelek mozgatója
A tavasz koreográfusa
S még mindig csörgedezik a lehető legnagyobb ajándékforrás: Az Élet!

Tornay András :Lassan lépek...

Lassan lépek
s fenyőfák kísérnek az úton
Színes köntös az ősz
gyöngyeit, s gombjait forgatja a szél

Harmat csapódik arcomba
Belső könnyek találkoznak
Vékony ágakat szurkál a köd
Avarpárnákba süppednek hiányok

Teremtő kezeid még nedvesek a sártól
s én csak csodálom világod
a bánat őszi tükre,
Térdre borulok Édenedben
Ujjaim pihennek tenyeredben

Benned bújok el
Mögötted rejtőzöm
Jó Veled.
Csak veled jó

Tornay András

hiányaink völgyében
az elkeseredettség útját
a szeretet hídja teszi járhatóvá

Tornay András :Mindenki

Mindenki törékeny, de mindenki világít
Mindenki fázik, de mindenki melegít
Mindenki fél, de mindenki vígasztal
Mindenki búcsúzik, de mindenki marasztal

És minden lépésnek és súrlódásnak értelme és nyoma van
És minden kérdésnek és minden csendnek titkos oka van
Ugyanaz az érintés ölel magához és mar beléd sebeket

Ugyanaz a van és ugyanaz a nincs és mindkettő a szeretet.

Tornay András

Angyalok súrolják vállaid.
Sosem vagyunk egyedül.

Tornay András :ajándékok

Az ég fölötti szekrényben ajándékok sorakoznak:

szelídségünk
virágoktól

reménységünk
hajnaloktól

vigaszaink
alkonyatból

szándékaink
imádatból

érintésünk
gyógyításból

barátságunk
áldozatból

nevetésünk
fénysugárból

szeretetünk
állandóból

Tornay András :Ötlet dalokhoz # 1 – Keresem

Parkolóban a gyorsaságot
Rohanásban a biztonságot
Tombolásban higgadtságot
Rácsok közt a szabadságot
Az emlékekben a kortalanságot
A fényképekben a fiatalságot
Kalandokban a vagányságot
Álmaimban a boldogságot
Játssz velem, hogy megismerjelek
Jöjj velem, hogy megkedveljelek
Ülj mellém, hogy megérintselek
Bújj hozzám, hogy megszeresselek
Mondj igazat, hogy megvédhesselek
Bonts szárnyakat, hogy elrepítselek

Tornay András :Ötlet dalokhoz # 2 – Tanácsok

Találd meg a folyamatot
amiben a testből ember lesz
ragadd meg a pillanatot
amikor a részből végre teljes lesz
Utazz, repülj magasra
Próbálj nemes szívvel élni
És vigyázz nagyon magadra

Tornay András:Ötlet dalokhoz # 3 - Gyere velem

nem akarok tanácsokat
csak őszinte barátokat
ne adj nekem útravalót
inkább te is gyere velem

Tornay András :Ötlet dalokhoz # 4 – Kereslek a tömegben

Kereslek a tömegben
Hátha újra megtalállak
Minden virághoz lehajolok
Talán a szirmok közé bújtál el
Hallgatlak a viharban es a csendben
Ott rejtőzöl minden esőcseppben
Mégis azt érzem valahol elrontottam
Lassú léptek helyett gyorsan elfutottam
Bárcsak titokban mellém ülnél csendben
kérdés nélkül válaszolnál
nyár lennel a télben

Tornay András :Ötlet dalokhoz # 5 – Törékeny

Én egyfolytában hazudok magamnak is
Igyekszem erősnek, határozottnak tűnni
de nagybetűkkel rám van írva:
„Törékeny vagyok, kezelj óvatosan!”
Bárcsak egyszer meglátnád a táblákat
amelyek a nyakamban lógnak