Lucian Blaga :A vers

A villám sem él sokáig
fényében magányosan,
csupán addig, míg elérhet
felhőtől az első fáig,
mellyel egyesülni vágyik.
A vers maga is olyan.
Fényében magányosan
addig él, ameddig élhet,
felhőtől elér a fáig,
indul tőlem, s meglel téged.

Lengyel Ferenc fordítása

Lucian Blaga

A szavak, melyeket nem ejtünk ki,
a szavak, melyek bennünk maradnak,
azok is föltárják lényünket, maradéktalan.

Lucian Blaga :Csend ősi dolgok közt

Itt van közelemben a hegy, szeretett hegyem.
Ősi dolgok vesznek körül,
rajtunk a teremtésnapi moha.
Estente a hét fekete nap
hozza a kedves éjszakát.
Elégedettnek kell hát lennem.

Épp elég csöndes is az égbolt
dongáit összefogó abroncs.
Mint valami messzi gyermekkor
jut eszembe az idő, amikor nem is voltam,
és nagyon fáj, hogy nem maradtam
ama névtelen hazában.
S így szólok újra magamhoz:
a csillagok nem csapnak zajt az égen.
Igen – elégedettnek kell lennem.

Szemlér Ferenc fordítása

Lucian Blaga: Négysoros

Élünk, s a láthatár ránk nehezül:
mint mélyén egy tengerfenéknek;
sosem oly szörnyűek a szenvedések,
hogy ne lenne belőlük ének.

Tandori Dezső fordítása

Lucian Blaga: Cseppkő

Hallgatás a lelkem -
moccanatlan állva, békén,
mint aszkéta-szikla,
úgy tűnik nekem,
hogy óriási barlang cseppköve vagyok,
s az ég maga a barlangboltozat.
Csipp,
csepp,
csöpp - békesség
és fények csöppje hull rám
szüntelen az égből,
és bennem megkövül.

Lengyel Ferenc fordítása

Lucian Blaga :Álmodó

Ágak közt, a levegőben úszva,
himbálózik selyme szálán
egy kicsiny pók.
Felköltötte
álmából a hold.
Mért vergődik? Azt álmodta,
hogy a holdfény pókfonál, s most
megpróbál az égig jutni,
föl az égig, egy sugáron.
Egyre küszködik a bátor,
egyre kúszik.
Álmodó. – S én
attól félek, visszahull majd.

Kiss Jenő fordítása

Lucian Blaga :Játszani

Ó, játszani, mit nem játszottam még soha!
Hogy Isten ne érezze úgy magát
itt bennem,
minthogyha tömlöc volnék, kaloda.
Adj szárnyakat nekem, föld,
hasítsam nyílvesszőként át a
határtalant,
ne lássak mást köröttem, csak eget,
fölül eget,
eget alattam –
s kigyúltan ott a fényözönben,
csak játsszam,
tele csodás, villámló lendülettel,
hogy Isten szabadon lélegezzék bennem,
ne zúgolódjék:
„Tömlöcben rab vagyok!”

Kiss Jenő fordítása

Lucian Blaga :Hegyi tavak között

Megpihenünk itt fenn a pázsiton,
testünkben egy kis fáradság maradt.
Hegyi tavak között vagyunk, s gyönyörködünk.
A nap leáldozott ezüstös nyugaton.

A kristály levegőben odafenn
a sziklák, a fenyők s hegyi tavak,
még azok is, melyek távoliak,
kirajzolódnak élesen.

Mily nagy a csend! Tiszták a vonalak!
Mintha látnók, hogy a hegyi tavakkal
közelednek felénk a csillagok,
hogy minket félúton fogadjanak.

Áprily Lajos fordítása

Lucian Blaga : Ezüst szárnyak

S ha évszakok s az éjféli fuvallat,
vagy az a szél, mely délről fujdogál,
keresni fog, küszöbödön talál.
S ha fürkész, kóbor utasok kutatnak,
s ha országok, temetők, kőgúlák
kérdeznék sorsomat: a szél nyomán
mindegyik a küszöbödön talál.

Napokon, heteken, éveken át
szemedbe vesztem, gyönyörű szerelmem.
Hogy mint tükörből - csak az nem hazug -
sikerüljön bizonyosságot szereznem:
a szárnyak, melyeket vállamon érzek,
valóban ezüst tollakból valók,
avagy csupán valami teherérzet.

Jékely Zoltán fordítása

Lucian Blaga :Sokat sírsz-e majd vagy fölnevetsz?

Én
nem bánom,
hogy iszap is gyűlt lelkembe –
de reád gondolok.
Fénykarmaival
egy hajnal megöli majd az álmod,
hogy lelkem oly tiszta volna,
amilyennek tudni akarod,
amilyennek szerelmes szíveddel hiszed.
Sokat sírsz-e majd akkor vagy megbocsátsz?
Sokat sírsz-e majd vagy fölnevetsz
a reggel sugaraiban,
mikor majd mit se bánva azt mondom neked:
"Hát nem tudod,
hogy csak iszapos tavakban nőnek tavirózsák?"

Lengyel Ferenc fordítása

Lucian Blaga :Liniste

Atâta liniste-i în jur de-mi pare ca aud
cum se izbesc de geamuri razele de luna.

În piept
mi s-a trezit un glas strain
si-un cântec cânta-n mine-un dor
ce nu-i al meu.

Se spune ca stramosii cari au murit fara de vreme,
cu sânge tânar înca-n vine,
cu patimi mari în sânge,
cu soare viu în patimi,
vin,
vin sa-si traiasca mai departe
în noi viata netraita.

Atâta liniste-i în jur de-mi pare ca aud
cum se izbesc de geamuri razele de luna.

O, cine stie - suflete, -n ce piept îti vei cânta
si tu odata peste veacuri
pe coarde dulci de liniste,
pe harfa de-ntuneric - dorul sugrumat
si frânta bucurie de viata? Cine stie?
Cine stie?

Lucian Blaga :Csend

Akkora csend van körülöttünk, szinte hallom
a holdsugár koccanását az ablaküvegen.

Idegen
hang ébredt lelkemben
és a szenvedélyről énekelt
mely nem az enyém.

Mondják, hogy elődök, kik meghaltak idő előtt,
fiatalos vérrel ereikben,
lüktető nagy szenvedéllyel,
szenvedélyükben a nap erejével,
eljönnek,
eljönnek hogy bennünk élhessék
tovább
meg nem élt életüket.

Oly nagy a csend körülöttünk, szinte hallom
az ablakon koppanó holdsugarakat.

Ó, lélek, ki tudja milyen kebelben énekelsz
majd te is, évszázadok múlva,
a csend édes húrjain
sötétség hárfán – a megfojtott vágyról,
megtört életörömről? Ki tudja?
Ki tudja?

Balázs F. Attila fordítása

Lucian Blaga: Csend

Körülöttem akkora a csend, hogy szinte hallom
ablakon koppani a holdsugarat.
Mellkasomban
egy idegen hang született,
és valami vágyról énekelt,
mely nem enyém.

Mondják, hogy azok a korán halt őseink,
kik ereikben ifjú vérrel,
vérükben nagy szenvedéllyel,
eleven Nappal a szenvedélyben,
jönnek,
jönnek tovább élni bennünk
meg nem élt életük.

Körülöttem akkora a csend, hogy szinte hallom
ablakon koppani a holdsugarat.

Jaj, Lelkem, ki tudja mily mellkasban játszod
majd egyszer, századok múlva
édes csend húrjain,
és sötétség hárfáján - a fojtott vágyat
és tört életörömöt? Ki tudja?
Ki tudja?

Fordította: P.Tóth Irén