Kornis Mihály

Ami nem megy, vagyis akadályoz az előrejutásban, azt meg kell értenem, magamévá kell tennem, akkor megvilágosul, aztán eltűnik; majd segítségként jelenik meg bennem. Tapasztalatként.

Kornis Mihály

Amit a fényben láttál, arra a sötétben is emlékszel majd. Reménységet akarok lopni a szívedbe, ahogyan Prométheusz lopott tüzet az istenektől az embereknek. Meg akarlak tanítani tüzet gyújtani a bensődben,
 a gondolkodó szívedben. Fáklyaként vezet majd a labirintusban.

Kornis Mihály

Bármire képes vagy. Ezt se felejtsd el.
Mindenki tud valamit, amit ő tud a világon a legjobban.
Azért született meg.

Kornis Mihály :A rend értéke

Ezt tudtam a leghamarabb, talán már e tudással születtem, ezért lehetetlen, hogy ne mondjam meg neked nyíltan, noha rejtve, félig kifejtve benne van ez e könyv előző fejezeteiben is:a legnagyobbat akard!
Nincs senki, akinek több;- vagy kevesebb - joga lenne a világ megváltására.
Ezért arra kell törekedned, hogy megnyíljon előtted a hegy.
Te vagy a világon a legfontosabb, te, vagyis a másik.
Az embert képviseled. Az nem akármi: az valaki.

Kornis Mihály:Rajtad múlik minden

Vedd tudomásul, hogy létezel. Hogy ez a lehetőség királyi. Hogy rád van bízva a világ. Vagy senkire. Személyes felelősséged van abban, hogy ami él, örül-e vagy szorong, hogy van-e értelme, hogy megmentik-e, hogy megmenekülsz-e. Az embernek a lehetetlent érdemes követelnie magától, hogy abból legalább ami lehetséges, biztosan meglegyen. Ha nem lehetek én a legjobb magyar író, legalább legyek író. Legalább legyek egy kicsi csillaga a magyar irodalomnak. Ha nem tudok a legjobb lenni, mert az ember nem tud, legalább jó legyek, néha, amiben tudok. Annyi megvalósul.

Kornis Mihály :A vélemények világa nuku

Erre ráébredni viszont, nos, ez ötven évembe telt. Nem számít, mit írnak a vezércikkben és mit hirdetnek a televízióban, vagy csak annyira, mint az, hogy az emeletről zuhanó féltéglát észrevegyük, és előle még idejében ugorjunk félre. Így érdekes csak az is, miféle eszméket árulnak a politikusok. Veszélyeseket, mert megvalósíthatatlanokat. És lényegtelen, mit pletykál rólad a szomszéd. Amíg csupán véleménye van rólad, egyáltalán nem ismer. Te sem ismered azt, akiről csak véleményt formálni vagy képes. Az embereket éppúgy, mint a jelenségeket belülről szükséges ismerned, mintha csak önmagad, komoly, mély figyelmet áldozva rájuk - vagy semmit sem tudsz róluk. A vélemények világa nulla. Csakis az éltet, akihez vagy amihez valóságos viszony fűz. A viszonyban nincs vélemény.

Kornis Mihály:A viszony: együttérzés

De nem csak együtt-érzés: együtt-értés, beleélés is, együttes megnyilatkozás, közös teremtés. Amiben ez nincs, lényegtelen. Csak a valóságot tiszteld meg azzal, hogy elfogadod. Valóságos az, amivel vagy akivel viszonyt lehet kialakítani. A viszony intim, vagyis diszkrét: biztos. A viszonyban a felek egymásnak élnek. Te és én mindennel és mindenkivel párbeszédet folytatunk, amennyiben egymással viszonyban állunk. Ahogyan a föld az éggel, egyik fűszál a másikkal, a víz a Nappal, úgy légy te is velem. Én is úgy szeretnék lenni teveled, édes egy világ. Szeretnéd tudni bennem a helyed?

Kornis Mihály:Legyen rangsorod

Nekem az első és legfontosabb te vagy. A második én. A harmadik az, hogy amennyire csak lehet, ébren legyek. Ennek eszköze esetemben az írás. A negyedik a szerelem. Az ötödik legfontosabb számomra az, hogy mit eszem meg és mit nem, vagyis hogyan élek és hogyan nem.
E sorrend végleges, harminc év alatt kalapáltam ki. Megváltoztatása elképzelhetetlen. Minden más csak ezek után jöhet számításba előttem.
E kérdések jelentőségéhez képest a vérközösség ténye éppúgy hidegen hagy, mint a vélemények vagy a szakma közössége. Háborúban, hadseregben engem már csak falhoz lehetne állítani. Parancsot nem teljesítek - ha ugyan nem legbelülről érkezik az. Értékrendem az életrendem. Neked is legyen életrended, Olvasóm, én képzelt gyermekem! Védd magad.

Kornis Mihály:Az életrend

Olyasmi, mint a napirend. De az élet egészére vonatkozik. Értéktelen, ha nem te szabod magadra. Akkor is, ha nem tartod be. Országunk problémáinak nem elhanyagol ható hányada abból fakad, hogy katasztrofális - történelmi - okok következtében lakóinak hagyományai közül hiányzik a magától értetődően rendíthetetlenül közös értékrend. Annak tudása, hogy mi következik mi után, és mi van előbb. És hogy e rend nem változhat. Inkább a halál. A brit ember, ha a fene fenét eszik is, ötkor teázik. Mikor légibombázás van, a lakosság nem esik pánikba, hanem összefog. Ötkor azonban megissza a teáját. Ha kell, mosogatólevet. Megőrzi a nyugalmát és az értékrendjét. A brit partokon idegen hódítók körülbelül ezer éve nem szálltak partra. Teremtsd meg magadban a feltételeit annak, hogy benned se szállhasson partra az agresszor. Ne légy préda.

Kornis Mihály :Az ember méltósága

Abban áll, hogy nem akar külön magának semmit. Ha így gondolkodol, nem lehet tőled elvenni semmit - az életeden kívül. Az pedig nem áll jogában senkinek. Ha mégis megteszi, vállalnia kell annak következményeit az univerzum minden zugában egy örökkévalóságon át. Mint ahogy te is felelős vagy mindenért, ami belőled indul. Életrended kialakításakor döntsd el, mi a fontosabb a számodra, a pénz vagy a függetlenséged. Mondják ugyan, hogy csak az nevezheti magát független embernek, akinek rettentő vagyona van, és amennyiben betartja a törvényt, ember meg nem akadályozhatja semmiben - de ez nem igaz. Vagyona köti. S annak lerázhatatlan presztízse, ez a gyémántokkal kivert csörgős labda.
Ám, mondom, lehet ezt is.
Az a kérdés, mi a te életrended.
Úgy élsz-e, mint aki viszonylag rövid időn belül megsemmisül, vagy úgy, mint aki (AKI) megsemmisíthetetlen. E döntés különböző életrendek megvalósításával jár. Bárhogyan is döntesz, gondold át, mi következik belőle. Én átgondoltam.

Kornis Mihály:Eljön a pillanat

Haldoklom. Hónapok vagy akár egy szempillantás alatt el kell búcsúznom mindentől, amit ismerek és megszoktam. Ha az angyalom nem kegyelmez, akkor sokáig, másoknak mind súlyosabban kiszolgáltatva fekszem kínoktól zsúfolt ágyamon. Minél betegebb vagy öregebb leszek, annál elhagyatottabb. Nemcsak azért, mivel kinek-kinek a maga halála egy másik ember számára elképzelhetetlen, átélhetetlen, következésképpen megismerhetetlen
 - a halálunk az egyetlen a földön, ami csak a miénk -, hanem azért, mert már senki nem tud segíteni rajtam.
Van egy pont, ahonnan nem lehet visszahozni.
Akkor - vagyis: most lesz csak igazán fontos, hogy a hátam mögött olyan életet tudjak, amire igent mondhatok. Én bele akarok egyezni a halálomba: legyen. Értékrendem szerint az élet szerelem. A halálom legyen a beteljesülése. Szeretnék eljutni a csúcsig.

(Vigasztalások könyve)

Kornis Mihály :Aki érték

Amerre nézel, hazugság hazugság hátán.
Meglehet, te, aki olvasod e sorokat, nyílt és egyenes ember vagy. De akkor kevés barátod van, hiszen úgy beszélsz, ahogyan gondolkodol, és rendre úgy is cselekszel, ahogyan beszélsz. Tehát csak olyan munka után vagy hajlandó pénzt felvenni, amiért lelkiismeretesen megdolgoztál, és úgy is adózol, hogy annak korrektsége láttán az angyal, a benned ülő Nagyobb, akinek a szemével nézed a dolgokat, elragadtatásában a nyelvével csettintget. Nem szereti, ha csalsz.
Olyankor eltűnik.
És az a legrosszabb magány: a képmutató társadalom forgatagában elveszni. Volt már, mikor így éltem én is, de milyen sokáig! – mikor valamely csoporthoz tartozásom látszatának fenntartása fontosabbnak tetszett, mint ragaszkodni ahhoz, hogy magammal a végsőkig azonos lehessek.

Kornis Mihály :Félek olyan lenni, amilyen vagyok

Az ember azt hinné, hogy az sokba kerül. Frászkarikát. A látszat megőrzése rabol ki valójában a leghatékonyabban, mert a legfontosabbat emészti fel belőlem: az önbecsülésem.
Futtomban magam elől, senkivé leszek.
De letagadom.
Alibikre épülő életünkben elhallgat bennünk a segítő hang, és aztán igencsak magunkra maradunk a látszatok hideg világában. De bármikor meg lehet törni a hamisság hatalmát, legalább magunkban. Meg kell érezni a többre hivatottnak, a Nagyobbnak az árvaságát bennünk, ott legbelül.
Odabent valaki szomorúan hallgat.
Karinthy Frigyes tudta, ki. Kit lelkem mélyében elrejtve hordok, a gyermek mostanában nyugtalan. Pedig csak neki szabad engedelmeskednünk. Más szóval, újra meg újra meg kell tanulni tisztelni magunkat. Ennyi az egész

Kornis Mihály :Aki érték, önmagát vigyázza

Azzal teremti újjá. Az embert mindenekelőtt nem önmagának a tiszteletére, vagyis becsületre tanítják az iskolában, otthon és az egyetemen a különféle törvények tiszteletével együtt – de még azokat a törvényeket sem helyesen tanítják, vagyis személyes példamutatással –, hiszen folyamatos példamutatással a Földön a látszat-létezést tanítják csak egymásnak az önmaguk elől menekülő emberek, az alibi-életet.

Kornis Mihály :Óvjuk a látszatot

Úgy teszünk, mintha a leckét megtanultuk volna. Mintha tisztességes munka volna. Mintha siker volna. Mintha életre szóló eskütétel lett volna. Mintha párt volna. Mintha betegségünk véletlen balszerencse volna, felejtéseink pedig szórakozottságból fakadnának, és nem közönyből.
Úgy teszünk, mintha figyelnénk.
Egymásnak készségesen igazolást adunk élethazugságaink fenntartásához. Voltaképpen a látszat fenntartására ügyelünk reggeltől estig. Másra nincs időnk. Épp csak sikerül idejében hazaérkeznünk a nyaralásból, vagyis amit mi nyaralásnak hívunk, és máris vár a munka vagyis az, aminek a vállalásával hozzájutunk a pénzhez, ami nagyon kell, hogy a látszat tartható legyen.
Kapkodunk.
A kapkodás beismerés. Félek, hogy előbb-utóbb lelepleződöm. A kudarc előszele naponta megsuhint. De majd a kudarcot sem ismerem el, már nem szokás. Ha más nem, én sem. Minek?

Kornis Mihály :Tartom a látszatot

Aki látszat-életet él, attól retteg, hogy ha egyszer kiderül, hogy csak látszatra kíváncsi riporter, vagy sikeres ember, vagy boldog anya, akkor ő végtelenül szerencsétlenebbé válik azoknál, akik tovább is zavartalanul fenn- tartják magukról a hamis látszatot. Azért is utálják a legtöbben, mikor mások sajnálják őket -- öngyűlöletből. Ha ugyanis kitudódott, mert valaki máris azzal bosszant, hogy az én életem szánalmas vergődés, míg az övé persze gondtalan fáklyásmenet, lám, most is van ideje vígasztalni mást – az elviselhetetlen! Engem aztán ne sajnáljon senki. Nem is érdemlem meg.
No de más sem!
Így dagadhat öngyűlöletünk embergyűlöletté. Holott mindannyian páratlanok vagyunk. Egyetlenek, igenis kincsek; egyedi mivoltunkban pótolhatatlanok. Nem élt belőle több, és most sem él, és mint a fán nincs egyforma két levél, a Nagy Időn át nem lesz több hozzá hasonló… énekli, édesapját siratva Kosztolányi Dezső.
Sose feledd, az ember tiszteletre méltó.
Túlzott szigorral ítélsz magad felől – és akkor persze már mindenki másról is. Lelkiismeret helyett lángol a bűntudat, szomjazik a bosszú. Ellenben, ha egyszer át mernéd gondolni, hogy az életedben mi mindent tartasz méltatlannak magadhoz, fogalmad támadna arról, hogy kit tisztelhetsz magadban.
Pontosabban: kit tisztelhetnél, ha ismernél.

Kornis Mihály :Vedd észre magad

Az a pillanat lesz a második születésed. Nem futsz többé. S egy méltósággal teli, de agyonhajszolt üldözöttet pillantasz meg lelkednek tükrében. Önmagad. Akit a világ irdatlanul közönséges sláger-dallama a látszat-létezés tabukkal csábító erdejébe csalt, és ott aztán kifosztott. Elárvult, önmagától is elárult, kortalan lélek vagy. Nézed magad merőn, kíváncsian, ámultan.
Hát te itt vagy?
Hol voltál eddig? Elfelejtetted, hogy én te vagyok? Én tisztán akartam ezt az életet. És még most is úgy akarom. Követelem! És a régi nevetésedet is követelem! Meg azt, hogy ne csinálj istenből faragott képet, vagyis ne légy képmutató. Szabad vagy. Neked nem muszáj. Önmagaddal lehetsz csak azonos, ébredj fel!

Kornis Mihály : Élj magadhoz méltón

Mi haszna annak, kérdezhetnéd persze. Mások, akik majd tovább hazudnak,
és csalnak éjjel-nappal, hamisságaikkal pedig diadalt aratnak, megpillantva engem leplezetlen valómban, a hazugságaim nélkül, fegyvertelenül, nem fognak-e vajon megdühödni, pellengérre állítani, és elpusztítani?

Nem, valószínűleg észre sem vesznek.

A látszat megszállottjai képtelenek figyelmesen élni. Ha nem ellenük harcolsz, hanem a magad munkáját végzed, csendesen, de figyelmesen, tisztelettel és részvéttel még irántuk is, simán átugratnak feletted, a legkétségbeesettebbek pedig - akik úgy vannak, mint te, mielőtt megtaláltad volna magad - esetleg megtorpannak, hogy eltűnődjenek mert meghökkentően rokonszenvesnek találnak téged, aki semmit sem akarsz abból, ami nekik kell.

Vajon miért?

Tiszteld magad, és tisztelhetővé válsz. Akkor is, ha nem mondják.
Nem akarják, mégis tudják. Aki érték, az fény.

Kornis Mihály

A tapasztalat szenvedéssel jár. Általa tanulunk: bevéssük a leckét. Az ember egy életen át érlelődik. Egy osztályt nagyjából egy évtized alatt járunk ki, és a boldog érettségit nem tizennyolc éves korban, hanem a halálunkkor tesszük le. Minden bevégzett osztály (évtized) mintegy szünidőnyi pihenést ad csupán - utána megint következhet a tanulás, majd ismét jönnek a vizsgák. És mind nehezebbek.
Azért le lehet tenni.
Az ember kutyakemény válságokon át juthat egyre feljebb. Ha megállsz, ha megrettensz, szóval azt játszod, hogy megöregedtél, felnőtt vagy, nincs már mit tanulnod: iskolát kerülsz.
S attól kezdve minden órád lyukas lesz.

Kornis Mihály

A jóság. Az mindig konkrét helyzettől függ. Van, amikor a konok
számonkérésem tesz jót a másiknak, van, amikor az ellenkezője .
Magára kell hagynom, hogy jót tegyek vele, a másiknak a kezét

sem szabad elengednem . Lehet a haragom is jóság.