Gere Irén :Belső utam

lám
évtizedek múltak
s én nem feledtem
a múltat
itt táncol szorosan
mögöttem
lépteim nyomán...
(mintha csak most
mondanám: szeretlek)
nem vettek el
tőlem az évek
- sodrukat álltam:
ÉLEK -
tükröm bár
idegen arcot mutat
tudom:
nem vétettem el
...az utat.

Gere Irén: Örökségem

Apám rám hagyta a szívét,
a vadul zakatolót,
a pipacspirosan izzót,
száz sebből vérző,
örök-gyermek szívét.
Apám rám hagyta tekintetét,
a tenger-tisztát,
a szeptember-szomorút,
könnytől fátyolos,
néma tekintetét.
Apám rám hagyta álmait,
a fecskeszárnyúakat,
a csillag-távoliakat,
el nem érhető,
bolondos, tündérálmait.

Apám rám hagyta hitét:
a megtiport virágot,
a sárban fürösztött szirmokat,
megkínozható, de
el nem pusztítható hitét!

Gere Irén :Levél egy kedves barátnak

Kedves barátom!
Tudod, van az a helyzet,
mikor nem a szavak,
a lelkek üzennek egymásnak.
Tudatják, hogy másnap
majd ismét énekelünk,
ha útra kelünk együtt
egy új jövő reményében...
reggel, vagy délben?
már nem is számít,
mondhat bárki bármit,
mi megtaláljuk a forrást,
ahol a tiszta víz fakad.
...

és tudom nem leszek egyedül,
és te nem leszel magad...

Gere Irén : Az én dalom

Ez az én életem,
az én hitem,
az én kudarcom,
senki nem vívhatja
meg az én harcom,
senki nem hihet
helyettem a
csillagokban...
- ezt én tudom
a legjobban -
és nincs az a
hatalom, ami
elvehetné az

én dalom!