Anthony de Mello :Egy perc bölcsesség - Megérkezés

- Könnyű-e a megvilágosodás útja, vagy nehéz?
- Egyik sem.
- Hogyhogy egyik sem?
- Úgy, hogy ilyen nincs is.
- De akkor hogyan érünk célba?
- Sehogy sem. Ez egy utazás távolság nélkül.
   Hagyj fel az utazással, és megérkezel.

Anthony de Mello :Egy perc bölcsesség - Hazatérés

- Három fokozat van az ember lelki fejlődésében: a testi, a lelki és az isteni
- mondta a Mester.
- Mi a testi fokozat? - kérdezték a buzgó tanítványok.
- Az az állapot, amikor a fát fának, a hegyet pedig hegynek látják.
- És a lelki?
- Az az, amikor az ember mélyebben néz a dolgokba, s a fa már nem fa, a hegy pedig már nem hegy többé. - És az isteni?
- Ah, az a megvilágosodás - mondta a Mester kuncogva -, amikor a fa újból fa, s a hegy újból hegy lesz.

Anthony de Mello :Egy perc bölcsesség - Menekülés

A Mestert már életében legendák övezték. Azt tartották, hogy egyszer Isten is tanácsért fordult hozzá:- Bújócskázni akarok az emberekkel. Megkérdeztem az angyalaimat, hogy szerintük melyik a legjobb búvóhely. Volt, aki azt mondta, hogy az óceán feneke. Mások a legmagasabb hegycsúcsot ajánlották. Megint mások a hold túlsó oldalát vagy egy távoli csillagot. Te mit ajánlasz?

- Rejtőzz el az emberi szívben - válaszolt a Mester.
 - Az lesz az utolsó hely, ahol keresni fognak.

Anthony de Mello :Egy perc bölcsesség - A madár dala

A tanítványok mindent tudni akartak Istenről, és ezért állandóan kérdésekkel halmozták el a Mestert. Ő ezt mondta:- Isten az Ismeretlen és a Megismerhetetlen. Mindaz amit róla állítunk,
a kérdéseitekre adott összes válasz csak a valóság elferdítése.
A tanítványok nem értették:
- Akkor miért beszélsz Róla egyáltalán?
- Miért dalol a madár? - kérdezte vissza a Mester.

A madár nem azért dalol, mert valami mondanivalója van. Azért dalol, mert dala van. A tudós azért beszél, hogy megértsük a szavait. A Mester szavai nem azért hangzanak el, hogy megértsük. Azokra úgy kell figyelnünk, mint a fák közt zúgó szélre, a folyó csobogására vagy a madár dalára. Akkor a szavak felébresztenek majd valamit a szívedben, amely felülmúl minden tudást.

Anthony de Mello :Egy perc bölcsesség -Derűs nyugalom

- Van-e valami mód arra, hogy megmérjük lelki ellenálló képességünket?
- Több is.
- Csak egyet mondj!
- Számoljátok meg, hányszor lesztek nyugtalanok egyetlen nap folyamán!

Anthony de Mello :Egy perc bölcsesség - Alázat

Egy látogatónak, aki úgy mutatkozott be, mint az Igazság keresője, ezt mondta a Mester:
- Ha valóban az Igazságot keresed, akkor van valami, amire mindenek felett szükséged van.
- Tudom. Az igazság szenvedélyes szeretete az.
- Nem. Állandó készenlét annak elismerésére, hogy tévedhetsz.

Anthony de Mello :Egy perc bölcsesség - Távlat kérdése

A Mester vidám hangulatban volt, a tanítványok pedig kíváncsiskodtak. Azt akarták tudni, hogy volt-e valaha is lehangolt, levert.
Volt.
Akkor meg azt akarták tudni, hogy igaz-e az, hogy állandóan
boldognak látszott.
Igaz volt.
Ezek után már csak mindennek a titkát szerették volna tudni.
- Ez a titka - válaszolta -: minden annyira jó vagy rossz, amennyire
 mi annak tartjuk.

Anthony de Mello :Egy perc bölcsesség - Szavak

A tanítványok elmerülve vitatkoztak Lao-ce mondásán,
 amely így hangzott:
Akik tudják, nem mondják; Akik mondják, nem tudják.
Amikor a Mester belépett, megkérdezték, pontosan mit jelentenek
 e szavak, azt kérdezte tőlük:
- Melyiktek ismeri a rózsa illatát? Mindegyikük ismerte.
 Erre azt mondta a Mester:
- Most foglaljátok szavakba! Mindegyikük hallgatott.

Anthony de Mello :Egy perc bölcsesség - Fegyelem

A tanítványoknak, akik azt akarták tudni a Mestertől, hogy miféle meditációt végez reggelenként a kertben, így válaszolt:
- Amikor figyelmesen nézem a rózsabokrot, akkor teljes virágzásban látom.
- Miért kell valakinek figyelmesen néznie, hogy lássa a rózsabokrot? - kérdezték.
- Mert máskülönben nem a rózsabokrot látja az ember, hanem a saját előre-gyártott gondolatát a bokorról.

Anthony de Mello :Egy perc bölcsesség - Ítélet

- Hogyan bocsássak meg másoknak?
- Ha senkit sem ítélnél el, sohasem kellene megbocsátanod.

Anthony de Mello

Azok,akik semmit nem vétenek, azok követik el a
legnagyobb hibát mert nem próbálnak meg semmi újat.

Anthony de Mello :Egy perc bölcsesség

- Létezik egyáltalán egy percnyi bölcsesség? - kérdezte egy tanítvány.
- Természetesen - mondta a Mester.
- De egy perc az túlságosan rövid?
- 59 másodperccel hosszabb a kelleténél.
A Mester később azt kérdezte a meghökkent tanítványtól:
- Mennyi ideig tart megpillantani a holdat?
Elképedt tanítványaihoz azután így szólt a Mester:
- Hát akkor minek a több éves lelki küszködés?
Szemünk kinyílása egy életen keresztül tarthat. A látás egy pillanat műve.





Anthony de Mello :A lelki élet útja

Bár a Mesternek aznap éppen hallgatási fogadalma volt, egy utazó csak egyetlen szóért könyörgött, amely életútján vezérelhetné.
A Mester barátságosan bólintott, fogott egy darab papírt, s ráírt egy szót: "Tudatosság." A látogató meghökkent.
- Ez túl rövid. Volna olyan szíves egy kicsit bővebben kifejteni'?
A Mester visszavette a papírt, s ráírta "Tudatosság, tudatosság, tudatosság."
- De mit jelentenek ezek a szavak? - kérdezte az idegen kétségbeesve.
A Mester a papírért nyúlt, s azt írta:
"Tudatosság, tudatosság, tudatosság azt jelenti, hogy TUDATOSSÁG."

Anthony de Mello :Jelenlét

- Hol keressem a megvilágosodást? Itt.
- Mikor nyerem el? - Éppen most.
- De akkor miért nem érzem?
- Mert nem látsz.
- Mit kellene látnom?
- Semmit, csak nézz.
- Mire?
- Amire a szemed rápillant.
- Másként kell valahogy néznem? - Nem, a közönséges nézés jó lesz. - Nem úgy nézek állandóan?
- Nem.
- Miért nem?
- Mert ahhoz, hogy láss, jelen kell lenned. Többnyire valahol máshol vagy.

Anthony de Mello:Bálványozás

A tanítványhoz, aki roppant tisztelettudó volt, így szólt a Mester:
- A fény visszaverődik a falról. Miért tiszteled a falat?
   Légy figyelmes a fényre!

Anthony de Mello :Szívélyesség

- Mit tegyek, hogy szeressem a felebarátomat?
- Ne gyűlöld többé önmagadat!
A tanítvány sokáig és komolyan gondolkozott ezeken a szavakon, majd visszajött, s így szólt:
- De én túlságosan is szeretem magamat. Önző és én-központú vagyok. Hogyan szabaduljak meg ezektől?

- Légy barátságos magadhoz, akkor az éned megelégedett lesz,
s szabaddá tesz arra, hogy a felebarátodat szeresd.



Anthony de Mello :Közlés

A tanítványok egyszer az olvasás . hasznáról vitatkoztak. Egyesek időveszteséginek tartották, mások nem értettek ezzel egyet. Amikor
a Mesterhez fordultak, ő ezt kérdezte:
- Olvastatok-e már olyan írást, amelyikben az előző olvasó margóra firkált megjegyzése legalább olyan gondolatébresztő, mint maga a szöveg?
A tanítványok igenlően bólintottak
- Az élet is ilyen szöveg - mondta a Mester.



 

Anthony de Mello :Derűs nyugalom

- Van-e valami mód arra, hogy megmérjük lelki ellenálló képességünket?
- Több is.
- Csak egyet mondj!
- Számoljátok meg, hányszor lesztek nyugtalanok egyetlen nap
   folyamán!

Anthony de Mello :Függetlenség

Úgy tűnt, hogy a Mestert egyáltalán nem érdekli, mit gondolnak felőle
az emberek. Amikor a tanítványok megkérdezték, hogyan is érte el ezt
 a belső szabadságot, hangosan felnevetett:
- Húszéves koromig egyáltalán nem törődtem azzal, hogy mit gondolnak rólam az emberek. Azután viszont állandóan azon izgultam, hogy mit gondol a környezetem. Ötvenedik születésnapom után váratlanul rájöttem arra, hogy a kutya sem törődik velem.



Anthony de Mello :Jelentés

Egy utazó így szólt az egyik tanítványhoz: - Messziről jöttem ide,
hogy hallgassam a Mestert, de meglehetősen szokványosnak találtam
 a beszédjét.
- Ne a szavaira figyelj, hanem az üzenetére!
- Hogyan lehet azt kiszűrni?
- Ragadd meg az egyik mondatát, s rázd addig, amíg az összes szó
le nem esik róla. Ami megmarad, az lángra lobbantja a szívedet.