Ha egy mozdulattal..

Az emberi szellem kialvásakor - s ez nem mindig a fizikai halál pillanata -általában felmerül a nagy kérdés: mi értelme volt hát ennek az életnek?
Jelentett valamit? Maradt utána Jel? Valami fontos?....
Ha egy mozdulattal, egy hangsúllyal hozzájárultunk a nagy tetthez ,
amelyet véghezvisznek, nem éltünk hiába.
Egy mosoly is beérhet évtizedek múlva.
Egy nagyvonalú gesztus is elég, hogy a jó lavináját elindítsa.
Csak ha nem volt mosolyunk, ha nem bocsátottunk meg, ha nem
álmodoztunk, akkor van féltenivalónk.

....legalább ez maradt neked?

...Igaz-e, hogy álmok mellett mész el magadba rogyva, félve, szégyenkezve, legyintve, fel sem ismerve, közönyt színlelve. Úgy érzed, nem baj, vagy épp nem tehetsz róla, ez a világ sora, nincs hely csodálkozásra megkapásra.
Igaz-e, hogy áltatod magad: "Majd jön egy másik! Majd megismétlődik a sansz!? Majd jutsz te fogékonyabb, szebb, könnyebb állapotba, amikor alkalmas leszel a befogadásra. Csodahívásra. Majd...majd...
de nincs majd. .... Csak elszalasztás van ,csak elvesztés létezik, örökre szóló kisemmizettség.

...Igaz-e, hogy annak a fájdalmas felismerése nélkül tengsz-lengsz,
hogy valamit megkaphattál volna, hogy gazdagabb lehettél volna egy érzéssel, egy találkozással,
egy felismeréssel, átérzett bánatokkal, megszerzett színekkel, magadba szívott illatokkal, tavasszal, levélhullással, szerelemmel, visszatalálásokkal?
Legalább visszanézve ez a bánat elért-e téged?
Legalább ennyi; a rádöbbenés, legalább ez maradt neked?

Hankiss János

A nagy ügyeket vállald csak.

A nagy ügyeket vállald csak. Még annak a tudatában is, hogy kínlódnod kell miattuk, keservesen szenvedni, hogy
megtarthasd őket, minden fondorlatot elő kell venned, hogy életet lehelj beléjük, ha kezdenek kihűlni. Csak a nagy munkát keresd. A keserveset, amelybe minden energiádat bele kell ölnöd, amely felemészti tartalékaidat koptat és kifacsar. A feladatot keresd, nem a könnyű keresetet. Mert az első autó után a második már nem hoz sok örömet. A harmadiknál pedig már ásítasz.......
Igen látást és távlatot. Ez az, amit veszélyen, fáradtságon, szíved romlásán át is keresni kell. Hogy fölmutathass büszkén magadnak is valamit, ami voltál.

Hankiss János

Okosan élj. De főleg: szépen.

Úgy élj, hogy visszanézhess. Ne haraggal, hanem örömmel forgathasd át emlékeidet, visszafelé. Nehogy sajnálkoznod kelljen…
Okosan élj. De főleg: szépen. Gazdagon, ne a szó anyagi értelmében, hanem szellemeikben.
Ahogy a vonuló vadak hagynak nyomot maguk után, úgy hagyj te is. Hogy rád találjanak, ha keresnek. Hogy rád találhasson, aki keres. Hogy ne felejtsék el a vonulásodat.
Jeleket hagyj a világban, téged jelzőket. Gondolatokat, amelyek rád mutatnak. Emlékeket, bármilyen, csak markáns legyen. … akkor jól éltél. Akkor éltél helyesen.
Úgy élj, olyan megfontoltan, okosan és szépen, hogy még az elmúlás fájdalmát is eltakarja a jóleső emlékek felizzó melege. Úgy élj!

Hankiss János