Szergej Jeszenyin :Szép jó reggelt !

Elaludt már a sok arany csillag,
megrebbent a tág víz tündér tükre,
a folyóra hajnal fénye villant
s pírt dobott a fényháló-egünkre.

A nyírfák is mosollyal ébredtek,
szétzilálták selyem hajfonatjuk,
zöldszín fülbevalóik zizegtek,
s harmatból volt ezüst ruha rajtuk.

Lombos csalán kerítésre kúszva
ékes gyöngyöket nyakára felvett,
s pajkosan-bohón fülembe súgta:
"Szép jó reggelt!"

Erdődi Gábor fordítása

Szergej Jeszenyin :A kék tűzeső

A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról.
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.

Kívántam a bort, a leányt
s mi voltam? Elgazosult kert.
De most az ivást-mulatást megutáltam:
rontja az embert.

Csak téged lássalak én,
az örvényt barna szemedben.
Ne bolyongj a múlt sürüjén,
ne lakjék más a szivedben.

Te finom-suhanásu leány,
makacs szíved érti-e végre:
a csibész szeretni tud ám!
És engedelmes a vére!

Fene mind az ivó-helyeket,
verset sem írok, ha kivánod;
simogatnám lágy kezedet
s hajadat, mint őszi virágot.

Örökre nyomodba megyek,
itthon, vagy akárhova, távol...
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.

Weöres Sándor fordítása

Szergej Jeszenyin : A tavon

A tavon az alkonyi bíbor szőve már.
A fenyvesben fajd zokog. Zengve sírdogál.

Faodúba bújt bele, zokog a rigó.
Csak magam nem sírok. A lelkem ragyogó.

Érzem, jössz ma este kanyargós utakon
friss kévékre ülni a szomszéd asztagon.

Csókollak a mámorig, elhervasztalak.
Boldogot nem bántanak a pletykaszavak.

Cirógatlak, mígnem a fátylad leszeded,
s viszlek a bokorba, míg virrad, részeget.

Csak zengjen a fajd dala, zokogjon nagyon!
Boldog bánat is van a bíbor hajnalon.

Jánosy István fordítása