Dietmar von Aiste: Ugy érzem, ezer éve már

Ugy érzem, ezer éve már,
hogy drága karja ringatott,
Igazán nem az én bünöm,
Hogy hozzá menni nem tudok.

Mióta nem hallok madárdalt
és a rétet se láthatom,
minden örömöm oly rövid,
s oly hosszú minden bánatom!

- Szabó Lőrinc fordítása

Halina Poświatowska :Utolsó vers

ez az utolsó vers
hozzád
nem lesz már több
mondtam
azzal
bélyeget tettem a levélre
és beejtettem
a négyszögletű lapos szívet
a levélszekrény szűk résén

az emberek most vigyázva járnak
a postaláda körül
egyre kérdve
mi történt
tán egy madár költözött
a ládába
s csapdos szárnyával a falán
és már-már
énekel

- Zsille Gábor fordítása

Saszet Géza: Ballada

Az elérhető dolgok között
Mindig marad amit nem érünk el
Ezt elneveztük boldogságnak

Az előszámlálható dolgok közül
Amit sohasem vettünk észre
Azt elneveztük satöbbinek

S amit nem gondoltunk soha
Mert soha nem jutott eszünkbe
Arról nincs is mit mondani 

Arthur Hugh Clough - Nem láthatjuk

Jó lesz ez így: egyszer biztosan;
Bár azt, hogy mi, hol, s hogyan,
Na és persze mikor,
Azt nem látjuk, nem tudhatjuk.
Hiába álmodunk, hiába tervezünk.
Persze nem "hiába", nem "csak úgy",
a szél elfújja, a hajók elviszik
Bár senki sem tudja, miért, s hova.

Koch Valéria :A dialektika szomorúsága

Hogy szerettelek
majd megbocsájtod
mikor már nem szeretlek
és megszeretsz ezért

Tone Kuntner :És mégis barátok

És mégis barátok! Mégis csak a barátok,
ne felejtsük el,
hogy a barátság kegy, titok,
amit, mint a kegyet ápolni kell,
és őrizni mint valamilyen titkot.

És nem szabad ráhagyni, megengedni magunknak,
nem beszélni,
nem dalolni és inni,
nem örvendezni...

Mert a barátság egy utazás,
és a mocsarunk fölött ívelő híd.

- Dabi István fordítása

Antoni Pawlak : Ti

ti akiknek nincs szüksége semmiféle menedékre
ti akik közömbösen haladtok el a kapuk nyitott sebei mellett mintha sohasem
gondolnátok arra hogy pánikszerű menekülést is
szolgálhatnának nem ismeritek az éjszakai rémlátomásokat
és az álmatlanságot visszafojtott lélegzettel figyelitek
a kerékpáros Béke-versenyt mintha ez lenne
az egyetlen verseny mintha nem lenne
verseny a halállal
birkózás önmagunkkal
ti akik hiszitek hogy nem lesz már háború
mintha nem lennétek a tudatában hogy szakadatlanul
tart a háború mindegyikünk bensőjében
ahol másodpercenként hullanak el
a nagy gondolatok hősei és a spekulációk gyáva katonaszökevényei
ti akiknek nincs szüksége semmiféle menedékre
akik sohasem nézitek vágyakozva az ideggyógyintézetek
a nyugalom utolsó oázisainak az ablakait
vagy a borotvapengék élét az egyetlen reális határt
sohasem veszitek észre a házak fala mentén
ugyanabba a ködbe siető görnyedt alakom.

- Dabi István fordítása

Eder Katalin: Bocsáss meg

Majd egyszer ott leszek a szellő ölén,
a rózsaszín virágok szirmai között.
A levegő illatában, a forrásban
szomjadat oltom.
Ott leszek a napsugárban
és simogatom arcod.
Akkor végre magamhoz ölelhetlek,
s a végtelenségig melletted lehetek.
Akkor talán megbocsátod,
hogy ennyire szeretlek.

Kalász László: Alszol

s  szempillád alatt

szálldosnak barna madarak

két barna ég szemed

jó lenne

ha behunynál engem szemedbe

s lennék e messzi bolygók

sötét fényébe oldott

élőlény

álom

csak egyetlen

lakó

s csak ott élnék

szemedben

Pálinkás Imre :A szél

Ha süvít a téli szél

kabátod összerántod,

kezed zsebre vágod,

nem kell fáznod,

semmi baj.

De

lelkeddel

mondd,

mit teszel?   
 

Jules Supervielle: Az idő lovai

Kapumban az idő lovai ha megállnak,
akaratlanul is néznem kell, hogyan isznak,
mivel a szomjukat véremmel csillapítják.
Hálásan emelik arcomra szemüket,
s hosszú vonásaik úgy elbágyasztanak,
olyan fáradt leszek, oly magányos, esett,

hogy futó éjszaka árasztja el a pillám,
s hirtelen össze kell szednem minden erőmet,
hogy ha majd egy napon jön a szomjas fogat,
életben leljenek, s olthassam szomjukat.

- Lator László fordítása

Shindo Omaíko :A Hiány lépdel

A Hiány lépdel most szívemben
Kioltott álmok negatív tükörképei
az álmatlanság izzó homokján
az első hűvös érintés ...

- Kristóf Miklós fordítása

Gyöngyösi Csilla :Amiért szeretlek

szeretlek, mert erős és nyugodt vagy
szavaiddal sohasem tolakodtál a lelkembe
hanem udvariasan mindig megvártad
ha én kopogtam belülről

Bair Dugarov :Pillanat-szvit

Fájdalmam meg ki hallja
a sötét éjben?
De minden alkalommal
új nap kél reggel
szívemnek mély sebéből.

Dabi István fordítása

Bair Dugarov :Pillanat-szvit

Az álomban szült
verseimet reggelre
elfelejtem én. Mily kár!
Csak illat maradt utánuk,
a virág eltűnt.

Dabi István fordítása

Bair Dugarov :Pillanat-szvit

Mi is a világ?
Egy szép, sokszínű virág.
És benne a nő?
Annak
fehér szirma.

Dabi István fordítása

Bair Dugarov :Pillanat-szvit

Egész nap vártam
tőled táviratot.
Szél sodorta
kis sárga levél
keringett ablakomban.

Dabi István fordítása

Bair Dugarov :Pillanat-szvit

Szörnyű rágondolni: ha
nem találkoztunk volna,
milyen zavartalan
és szabályos
lenne az életem.

Dabi István fordítása

Bair Dugarov :Pillanat-szvit

Egyszer hangot hallottam,
mint a tiédet.
Épp így beszélgetett a
patak s a csend
távoli gyermekkoromban.

Dabi István fordítása

Bair Dugarov :Pillanat-szvit

A legszebb versem, az arcodat
nézve
gondoltam ki.
De a papírra
bízni azt nem akarom.

Dabi István fordítása