Szikora Zsó :Hidegfény

karjaim közt
vergődő bánatom
magamhoz szorítva
csendesen csitítgatom
amint ágyamon fekszem
düledező képzeletem
romjai alatt
akár egy magatehetetlen
zavart elme
úgy szorítom
mint játékát a gyermek
nehogy elvegyék
mert akkor
semmim sem
marad
belőled

Szikora Zsó :Átváltozásaim

Görcsösen próbálok
más ember lenni,
de síró lélekkel
nehéz folyton csak
nevetni.