Rjókan Taigu

Ki mondja azt, hogy az én verseim versek?
Az én verseim nem versek
Amikor megérted azt, hogy a verseim nem versek
Azután beszélgethetünk költészetről!

Simon Imre fordítása

Rjókan Taigu

Akárha elbújtam volna
a világi emberek elől
De akkor meg miért nem szűnök meg
rájuk gondolni?

Oravecz Imre fordítása

Rjókan Taigu

Honnan ered életem?
És hova tart?
Viharvert lakom ablakánál csendben
meditálva kérdem szívem
De akárhogy faggatom
Nem mondja meg, miből lett
Megtudom-e valaha, mivé lesz
Még a jelenvaló pillanat is
kifürkészhetetlen
Minden változik, minden üres
És az ürességben csak röpke
időt tölt énem
Hogyan állíthatja bárki: van valami vagy nincs
Legjobb, ha beérem gondolatmorzsákkal
Menjen minden a maga útján
És legyek természetes és nyugodt

Oravecz Imre fordítása

Rjókan Taigu

Nem mintha szándékosan
kerülném az embereket
Csupán jobb mulattatója
vagyok magamnak

Oravecz Imre fordítása

Rjókan Taigu

Fűpárnára hajtom a fejem
Álmodom ezt az álomvilágot megint
Magányos, szertelen álom

Simon Imre fordítása

Rjókan Taigu

Az őszi mezőn
ezek a harmatcseppek
a fűcsomókon, –
vajon nem mind az egész
éjjel zümmögők könnye?

Végh József fordítása

Rjókan Taigu

Ne irigyelj, hogy a világtól elvonultan élek
Ha elégedett vagy, megleled békéd
Ki mondja, hogy a zöld lombok közt
nem ólálkodnak a lélek farkasai és tigrisei?

Oravecz Imre fordítása

Rjókan Taigu

Foszlik már az ősz –
együtt kéne szomorkodni
valakivel.

Terebess Gábor fordítása

Rjókan Taigu

Magányomban egy magányos fenyőnek vetem hátam
És annak társaságában
töltöm a múló időt
Nincs senki széles e világon
Ki társamul szegődne?

Oravecz Imre fordítása

Rjókan Taigu

Kérdelek: mi legmélyebb
legcsodálatosabb dolog
széles e világon?
Ülj egyenesen és meditálj fáradhatatlanul
Ha meditálsz, útmutatásra lelsz
És magától megvilágosodik minden
Koncentrálj folyamatosan
Figyelj éberen
Elméd egyszercsak feltisztul
Bölcsességed beérik
És nem járatod többé a bolondját magaddal

Oravecz Imre fordítása