Bódai-Soós Judit: Könnycseppek

a vágy repíti
szerte-szét az álmait
s a csend
mely porba hullni látszik
reménybe mossa szárnyait
százával gyűl
szemembe könny
- tudom hogy sírni kell -
felhő-világ
hab-semmiként
foszlik köröttem el

Bódai-Soós Judit: Könnycseppek - Könnycsepp (1)

már oly nehéz
életet találni
szunnyadó szívemben
s ha mégis rezdül
- ha rezdülni mer -
a lelkem dermed rémülten össze

Bódai-Soós Judit: Könnycseppek - Könnycsepp (2)

falak feszülnek bennem
végtelen magas falak
edzett
acélgolyóvá kéne lennem
hogy titeket lezúzhassalak
vállalhatatlan
ez áldozat nekem
inkább
csak cseppenként
folyok ki
a hajszál-repedéseken

Bódai-Soós Judit: Könnycseppek - Könnycsepp (3)

befelé kiáltott szavak
bebörtönzött sóhajok
szaggatnak, széjjeltépnek
sikolytalan vagyok

Bódai-Soós Judit: Könnycseppek - Könnycsepp (4)

árnyak hasítnak hangot bennem
körbevesznek
feléjük futni előlük
– ez sorsom -
elvéthetetlen

Bódai-Soós Judit: Könnycseppek - Könnycsepp (5)

mintha
véremben lenne a bú
mely szívembe futva
elcsal egy-egy dobbanást
kapzsin gyűjtöget
magának spórolva össze
életem keserű napjait
álmaimat s hitemet
lopja meg

Bódai-Soós Judit: Könnycseppek - Könnycsepp (6)

sárszínű emlékek labirintusában
a felfeslő felejtés
fekete falába csikorgó körömmel vájtan
csendbefúló rémület fogan
míg zsákutcáiban
vacogás tévelyeg
s a plafonról
szürkére mosott magány
pornedve csepeg

Bódai-Soós Judit: Könnycseppek - Könnycsepp (7)

kontúrvonalát vesztett
háttérbe oldódott
egykor volt
álmok
még a
létezésen
túlról is vissza-visszafájtok
– ma már csak jégvirágok nyílnak lelkem ablakán -

Bódai-Soós Judit: Könnycseppek - Könnycsepp (8)

a megkövült
sikolyok
páncélja mögött
szoborként él bennem a hallgatás
még mindig vannak titkaim
de jégbezárt
szégyenem
olvadást kiált

Bódai-Soós Judit: Könnycseppek - Könnycsepp (9)

múltam poklából szívembe mart
izzó kis jel
éj-szirmú
rózsaszál
tövissel

Bódai-Soós Judit: Könnycseppek - Könnycsepp (10)

mosolyra váltott bánat
könny mely kacajnak látszik
álarc a fagyban
maszk az életért -
farsangom mindhalálig

Bódai-Soós Judit: Könnycseppek - Könnycsepp (11)

pillám szememre zárul
a látást szomjazom
de kifelé nézni
már rég nem tudok
a szívem vak
csak könnyeim peregnek arcomon

Bódai-Soós Judit: Könnycseppek - Könnycsepp (12)

ősborzalom sikolt bennem
halk nyögés ajkamon
erős várat építettem
kitörni nem hagyom
csak könny a szemben
szívből sírt csepp
szivárog néha át
a kőkeményre döngölt
várfalon

Bódai-Soós Judit: Könnycseppek - Könnycsepp (13)

csak semmi van
várakozással körülkerített semmi
a volt
kiradírozott vágyak helyén
belső végtelenbe bámuló
vakfolt

Bódai-Soós Judit: Könnycseppek - Könnycsepp (14)

gúzsba kötött
vad szavak
fojtogatnak
nyelhetetlen
gombóccá gyűlve
nincs út
se föl
se le

Bódai-Soós Judit: Könnycseppek - Könnycsepp (15)

valami nehéz súlyt
cipelek itt bent
mégis
egyenes derékkal viszem
csak a lelkem
roppan össze tőle
és hitem
füstként illan el

Bódai-Soós Judit: Könnycseppek - Könnycsepp (16)

még dobban
jajba lobban
a hallgatás börtönfalán
zokogva koppan
nem szakítja át
de újra dobban

Bódai-Soós Judit: Könnycseppek - Könnycsepp (17)

meztelen karokkal
öleltem először
a félelmet magamhoz
hiába bújtatom
páncélkesztyűbe ma
bőrömön a rettenet
fagy-nyomot
hagyott

Bódai-Soós Judit

Tanulok fényt kovácsolni a fájdalomból,
tanulok hitet meríteni könnypatakból, és
tanulok reményt faragni a félelmeimből...