Mácz István

Sakkjáték az életünk. Sakkot játszunk szüntelen. Mi és az Isten.
Lépünk, azután csönd. Ő következik. Lép. Végre! Lépünk.
Eltérít utunkról.
Újra lépünk. Hallgat... Miért nem siet? (Mellette óra nem ketyeg.)
Sakk! - mondja. Újra próbálkozunk. Nem adjuk föl. Már senki sincs körülöttünk. - Sakk! - hangzik hangtalan. - Nem! - csattan bensőnk. Futnánk, de nincs hová. A tábláról lelépni nem lehet. Nincs több lépés. Érezzük: matt. Ezt már nem mondja. Győzött. S ekkor felismerjük,
hogy ő nem ellenség. Úgy győzött, hogy vesztesek ne legyünk.
Társunk volt, míg "szemben" ült velünk. Ellenünk játszott értünk. Istennel sakkozom én is. Társnak tekint, szabadnak teremtett.
Játszunk. Ő meg én. Figyelem... Szeme sem rebben, amikor feketére lépek. Bábuim közben egyre fogynak. Fogy az erőm, fogy az életem. Nem győzni akar. Szeretni! Játszom tovább. Míg ő az "ellenfelem",
csak győzhetek. Lépek. Lép... Sakkjáték az életünk.

Mácz István: Találkoztam a szeretettel

Ne akarj boldog lenni mások örömének rombolása árán.
Ne akarj jónak látszani, hogy mások rossznak tűnjenek fel.
Ne akarj gazdag lenni mások megkárosítása árán.
Ne akarj szép lenni, ha ezzel mások rútságát feded fel.

A szeretet résztvevő: kacag a nevetővel, és sír a síróval.

Légy boldog mások örömét építve.
Légy jó mások erényét növelve.
Légy gazdag, miközben másokat gyarapítasz.
Légy szép mások gyönyörűségére

Mácz István :Szíveket gyűjtök.

Szeretem azt, aki gyűjt. Naponta van öröme. Megnézi gyűjteményét, gyarapítja, ápolja, gondozza, megmutatja barátainak. Közben örül, hogy neki van az, amit szeret.Tisztelem a bélyeggyűjtőket, a rovargyűjtőket és azokat, akik címkéket, képeslapokat, érméket gyűjtenek. Bármit.
Te mit gyűjtesz?

Amit én gyűjtök, ahhoz nem kell pénz. Amit gyűjtök, annak nincs ára, mégis mindennél többet ér. Szíveket gyűjtök. A szív jelkép. Az embert jelenti. Úgy járom útjaimat, élem napjaimat, hogy szíveket keresek. Talán bolondnak hinnének, ha tudnák, miért nézek kutatón mások szemébe. Bolondnak hinnének, mint a görög bölcset, aki nappal lámpásával embert keresett a piacon.
Szíveket gyűjtök. Nekem nem valami kell, hanem valaki. Ember. Ember, aki rám mosolyog; aki megért; aki tisztességes; aki hűséges; akiben szeretet él; aki örül, hogy észreveszik; akiben a tehetség egy szóra kinyílik; ember, aki egyszerűen érték, mert ember. Ha van olyan nap, hogy nem találok, az én hibám. Nem néztem eléggé szét, nem néztem a látszat mögé, az előítéletek alá. Szerencsétlensége az embernek, hogy a jót szégyelli. Rejti, mint kagyló a gyöngyét. Hát én feltöröm a kagylót figyelemmel, érdeklődéssel és a gyöngyhalászoknál boldogabb vagyok. Mert az emberek között több az ember, aki méltó, hogy annak lássák, mint az, aki összetörte magában az emberséget.
Elfogult vagyok? Téged nem ismerlek. Embernek tartod magad. Hányan vesznek észre? Hányan kérik a szíved? Hányan látják, hogy jó vagy?

Szíveket gyűjtök.

Őrzöm arcukat. A szemük tüzére emlékszem. Ha azt felejtem, énjük bennem marad, amely belém égett egy pillanat alatt. Nincsenek érméim, bélyegjeim, címkéim, sem galambgyűjteményem.

Szíveket gyűjtök.

Szívem tele van. Velük és az örömmel, amelyet csak ők adhatnak. Nézd el nekem, hogy végig magamról írtam. Eszelősen hiszem, hogy nincs nagyobb, fontosabb, mint az ember. Embertelen korban élünk? Ne hidd el. Csak nézz önmagadba, nézz a mások belső világába s meglátod az Embert. Csak annyi időt fordíts embertársaidra, mint a gyűjtők gyűjteményeikre. Kincseid lesznek. Nem olyan, mit pénzzel kifejezni lehet, nem valamik, hanem sok-sok szív benned, valakik, akiknek értéke semmivel ki nem fejezhető és mind személyes öröm életedben.

Mácz István :Örülj velem

Az ember örömre született. Erről beszél minden mosoly, minden kacagás, minden nevetés. Ha mégis kevés az öröm, arról nem az örömben gazdag világ tehet, hanem az emberi szív, mely az örömet

észre nem veszi, át nem éli.

Az örömre szükségünk van, mert kiolthatatlan ösztönnel

a boldogságot keressük. A boldogság pedig örömökben lép elénk.

Amint életünk "egészét" a pillanatok, a percek töredékében éljük meg, hasonlóképpen az "egész" boldogság egyszerre nem birtokolható,

 csak az örömben élhető át.

A boldogságot keresem én is, mint Te. Nem találom én sem, amint Te sem leltél rá teljesen. Kérlek, most tarts velem. Nem vagyok tudós, sem bölcs. Csak ember vagyok, akire az öröm rátalált. Vagy a szívem lett érzékenyebb az öröm iránt? Nem tudom. Ám az örömmel naponta találkozom.

Itt. Most. Hívlak, örülj velem! A mindennapi kenyér mellé kell a mindennapi öröm.

A boldogságot mindig holnapra várjuk, holnaputánra, majd...

Közben most élünk, most érzünk, most kell a szívnek örülni,

 hogy emberi legyen élete.

Mácz István : Örülj velem

Belső fény az arcodon és mások arcán. A mosoly a lélek derűje. Mosolyban szép az arc. Az arc legszebb dísze a mosoly.
A mosolyban a lélek bizalma néz a világra.
Szebb a világ, ha mosolyogva nézed. Mosollyal azt arcodon másként látod az embereket. Igazabb és jobbik énjük jelenik meg előtted.

Mácz István : Örülj velem

Mosolygó arcot kinek van ereje megütni? A mosolyt senkinek sincs bátorsága összetörni. Mosolyra mosoly a válasz. Majdnem mindig. A mosolyban a szeretet bujkál. A kezed nyújtani nem mindig mered, de mosollyal bárkihez közeledni mersz. Ha mosolygó ember köszön rád, szíved felderül és mondod: jöjj közelebb!

Mácz István : Örülj velem

Parkosítjuk a városokat, utcákat. Miért nem kiáltjuk: mosolyogjatok emberek! A város utcái lennének emberibbek. Virág és mosoly. Az utcán. És mindenütt. Mosolyogjatok egymásra, emberek! A mosoly az öröm fénye. Napfénynél melegebb.

Mácz István : Örülj velem

Mosolyogj. Mosolyod belsődből fakad és elsőnek téged ragyog be. Kívül, belül. Azután másokat. Oszd mosolyod. Nem fogy el. Olyan, mint a láng, csak nem tüzet gyújt, hanem újabb mosolyokat az arcokon és a szívekben örömet.