Ancsel Éva

Föl ne panaszold, hogy megbántottak, mert tövig nyomják beléd a kést, amivel eredetileg talán csak megkarcolni akartak - esetleg próbaként, hogy szó nélkül megállod-e.

Ancsel Éva

Nem attól magányos a bohóc, hogy egyedül áll a porond kellős közepén,
hanem attól, amit tudnia adatott.
Aki fontosat tud, annak az arca rizspor nélkül is krétaféle.

Ancsel Éva

Ha valaki szisztematikus rendben elő tudja adni, hogy mely okból kifolyólag, s milyen indokok alapján szereti azt, akit szeret, az vagy úgy hiszi, hogy a jól nevelt embernek így kell beszélnie, vagy sohase szeretett.

Ancsel Éva

Mégiscsak van valami, amitől változik az ember. Attól, ha van valaki, aki olyannak szereti és fogadja el, amilyen. Éppen olyanként. Elálló fülekkel,
néha egy kis füllentéssel, egy kis hencegéssel. Nem fognak visszasimulni a fülei, nem fog sokkal kevesebbet füllenteni és hencegni - csak egy kicsivel kevesebbet; egyszóval változni fog.

Ancsel Éva

Ha azt hallom valakiről, hogy nagyon okos, ez nekem annyira nem mond semmit egy emberről, hogy ilyenkor legszívesebben megkérdezném:
- „És két füle van-e, ha pedig igen, akkor elállnak-e?”

Ancsel Éva

A másik emberrel általában a világon semmi más bajunk nincs, csak az,
hogy ő a másik. Neki is látunk többnyire, hogy ezen változtassunk.
Megpróbáljuk saját képünkre formálni, ami már az istennek sem
sikerült,de abból azért annyi baj nem származott, mint a ki hasonló kísérleteinkből.Ehhez a művelethez ugyanis éles faragószerszámok
kellenek, kegyetlen csonkítások és protézisek. Tudom, hogy lehetetlen,
de van egy parancsolat, amelynek betartását nem tartanám utolsó dolognak. Az pedig így hangzana:
"Ne állítsd magadat bálványként mások elé, s ne kívánd, hogy előtted hódoljanak!

Ancsel Éva

A köveknek mérhető a teherbírásuk. De még a legegzaktabb statikai mérések sem egészen megbízhatóak.
Talán azért, mert a köveknek is van egyéniségük?
Ráhagyással épülnek ezért a házak és a hidak, hogy össze ne omoljanak.
Az emberek teherbírása nem mérhető, és nem előre látható. Vannak emberek, akikről azt hisszük, hogy testben-lélekben gyöngék, mégis elviselnek végtelen időkön át végtelen megpróbáltatást.

Aztán eljön a nap, amikor úgymond, már minden rendben van, és valaki megkérdezi tőlük egy ismerős utcán: "Hát te túlélted?!..."
Nincs a kérdésben semmi, de semmi. Talán csak egy kis meghökkenés, ami végül is jogos - de lehet, hogy ez lesz az a perc, amikor az ember hosszában-keresztben-haránt megreped...

Ancsel Éva

Eszes lény az ember, tehát mérlegel: tegye, ne tegye.
 S közben kuncog benne a lélek:
"Csak töprengj, okoskodj - dönteni úgyis én fogok,
sőt már döntöttem is, ha te még nem is értesültél róla."

Ancsel Éva

Az erdő, amelyben élünk: egyre sötétebb és ijesztőbb.
Talán azért, mert elfelejtettünk énekelni?

Ancsel Éva

Az emberi kapcsolatokban csak az egészen kis dolgok fontosak.

Ancsel Éva

Az ember olyan lény, aki csak a másik kezéből, szeméből, öléből kaphat kenyeret, poharat, tudást, örömöt - mindent.Ki mondja meg, hogy mért megyünk ölre mégis és annyiszor?