Kovács Erika :más...

éji lámpafénynél
halk imáimmal
egy más világot nyitok lelkemnek

itt valóban minden más
itt enyém vagy mindeneddel
amíg rám nem hajol a reggel

ilyenkor elhallgatsz bennem
s én is szótlanná csendesedem...

Kovács Erika :(...)

Az éjszaka mélyében
ma csöndben sír egy seb
s én a csillagokat számlálom:
egy...kettő..három...

vajon te hánynál jársz?

Kovács Erika :tudod

szeretem azokat a perceket,
amikor hiányod
testem csendjét felborzolja

sírás és rombolás nélkül

(ilyenkor csak egyszerűen
szép minden
és ez olyan ...Te vagy)

Kovács Erika :szerettem

csendes közelséged,
és néha vágytam, hogy érezd meg
valami könnyed, simogató fájdalommal
amikor gyengéden megérintelek
képzeletben...

Kovács Erika :mozdulatok

hamiskás fény játszik
fáradt szemeimmel

árnyék módján kúszik mélységembe
s mint világtalan
tapogat csendességemben
hogy valami megalkuvás félével
takargassa sebeimet...

ugyan mi szükség erre?

nem fáj semmim
nem fáj
nem
fáj...

Kovács Erika :jó lenne...

...jó lenne azt a tompa
puffanást nem hallani,
de még jobb lenne
nem érezni,
amikor végleg leszakadsz rólam,
mert már most
iszonyatosan fáj
a torzulás,
hogy már éjjel sem tudlak
összerakni...pedig úgy kereslek
mintha még volnál...

Kovács Erika :négy sorban

Tenyeremben arcom

Szememben végtelen
Szívemben emléked

Az ég felé emelem ...

Kovács Erika: tudod

ma szeretnék
nagyon lassan gondolni rád
összehúzódva
kis mozdulatokba
mint a liliom szendergő víz felett
aki tudja hogy egyszer elmegy
mégis megmarad örökre...

(tudod... ma hallgatás helyett
verset képzeltem
valami egyszerűt
szépet
messzeség-színűt
hol a patakok hűvösödnek
és ahol jó utat tudsz kívánni
az elmenőknek...)

Kovács Erika :tudod...

- csak a fák,
azok a csodálatos lelkemig hajló barna fák,
akik értik-érzik minden halk lélegzetem,
és mozdulatlan szépülnek bennem,
mint száz más múlhatatlan pillanat -

Kovács Erika

Csöndes pillanat
Fény árad a lelkedből
Égi ajándék

Kovács Erika

csak én tudom
hogy milyen
kezeim
görcsös kapaszkodásának ereje
amikor
megtévedt lelkemért imádkozom
miközben
fülemben mégis Te zúgsz

ilyenkor elárvulok...