Kassák Lajos :Szerelem és játék

Bezártalak

hogy ne lássalak.

Ha látlak

megáll szívverésem

félek hogy a szívedet elérem.

Rózsatőt ültetek

ablakod alá

s ha jönnek a hajnali szelek

leválik rólad

álmod gyönge héja

két nagy szemeddel

láthatod

a rózsa szirma

a hajnal is

én vagyok.

Kassák Lajos :Példabeszéd helyett

Elítéltek, mert ártatlan voltam. Védekeztem, igaz, hogy nagyon lanyhán,
s ők megmagyarázták, nincs nagyobb gonoszság az ártatlanságnál. Mesteri függőhidat és kilenc velencei bárkát ajánlottak fel szökésemhez, de én maradtam. Jézus és Barabás állhattak így Pilátus előtt, s én mosolyogva néztem, hogy a tömeg nem engem, hanem Barabást szabadítja ki a bírák karmai közül.

Elhurcoltak, mert bebizonyították, hogy ártatlanságom valóságos lázadás az emberek általános életmódja ellen. Igazuk van. Acélpenge az ártatlanságom, hosszú évezredek alatt kiagyalt méreg és modern golyószóró, főképpen pedig olyan néma jelkép, amely éjjel és nappal egyformán vádol.

Kigombolt gallérral, nyakkendő nélkül jártam, mintha csak életem, nyomorúságos életem kezdete óta a kötélre várnék, amiről majd úgy csüngök alá, akár anyja köldökzsinórjáról a rothadó gyümölcs.

Abból élek, hogy nem félek a haláltól. Élvezni tudom, ami tilos, s nem azt utálom, aki szolgál, hanem aki szolgálatot követel a gyöngébbtől. Kemény homlokom fájó idegeim bozótját rejti, halak, madarak és dús növényzet élnek sűrűjében, védenek árulóim és rágalmazóim ellen. Miután fejemre hullt ítéletük, a magam céljának mezsgyéjére léptem ismét. Megtaláltam otthonom s a színes asztali abroszt, amivel eltakarhatom fájdalmam. Nem állok meg az örvény szélén, úszom tovább az ár ellen.

Ó, gyönyörű, vad zuhatagok, mossátok el üledékét a múltnak.

Kassák Lajos : Szép pillanatok

Milyen árva gyerek sír bennem
milyen madár fütyörész.

Egy farönkön ülök
és bámulom
hogy a bárányos ég
tükörképével játszik
a tó.

Letépek egy cseresznyevirágot
és elküldöm hozzád
hogy emlékezz rám.

Kassák Lajos: Üzenj

Beszélgessünk, beszélgessünk
Te meg Én
Beszélgessünk nem szegletesen kemény, hanem puha
legömbölyített szavakkal,
ahogyan a szerelmesektől tanultuk
alig hallhatóan,
ahogy a tölgyfalevelei beszélnek egymással.
Mondj nekem valami szépet
hogy és is mondhassak Neked valami szépet.
A szemeimhez beszélj
a homlokomhoz
egyenesen a szívemhez
Te Nekem
és Én Neked.
Az álom partjairól üzenj
egy újszülött nevetésével
tenger hullámaival
játékos delfinekkel
harangszóval
egy sassal
amint az ég kékjében lebeg.

Kicsikém
elképzelt madaram...
Te meg Én
beszélgessünk a világról
amiben bolyongunk
és nem találjuk egymást

Kassák Lajos :25 Új vers - 41

Ritkán megyek emberek közé szomoru
vagyok néha egészen szememre huzom
a kalapom
esztendők homokot csikorognak a fo-
gaim között
ki kergeti szét alólam egyszer az összekigyó-
zott utakat
a pusztulás fekete angyalai keringnek a városok
felett
itt becsukódtak a kapuk hidak ájultan le-
szakadtak
esténként felgyujtottam magamban a szegény-
ség kristályait
csak ülök a sárgaréz hold alatt ugy érzem
nincs senki a világosságban akit meleg
tenyeremmel megsimogathatnék
valaki fölszedte mögöttem a sineket most egye-
dül vagyok az uj dolgok kezdeténél
de mégis azt mondom ime a nagy gyüjtőlencse
is én vagyok
én vagyok az elveszett füzfasip és a mezitelen
állatszeliditő is én vagyok
csak akarnom kellene és árnyékommal letakar-
hatnám a világot
látjátok tehát mégsem olyan mély az árok mint
ahogy a mérnök kiszámitotta
ismerek egy házat tele könyvekkel üveg han-
gokkal és jó vacsorák emlékével
egy nagy nagy asszony él a házban dróthaju
kicsiny fiaival
kint zokognak a megkéselt szerelmesek
a nagy asszony kicsiny fiai járnak ide-oda a
meleg szobákban
jóságból vannak és müvészetet csinálnak
szeressétek az elzárt tereken élő báránykákat.

Kassák Lajos

nappal van az ég fekete hamuban alszik fö-
löttem
ki hallja meg föl-fölkiáltó harangjaimat
hiába minden zárt kapuk előtt állok szemeim-
ből kihullanak a csillagok
fájdalmaim üvegszilánkjai néha még fölröpül-
nek a széllel

Kassák Lajos :25 új vers - 43

Városok fekete tavaiban fürdetjük
életünket néha felénk hajolnak a dol-
gok hogy megsimogassanak néha kiál-
tunk néha jégoszlopok alszanak ben-
nünk mozdithatatlanul
egészen kicsi pont vagyok
ó jaj jaj
álmaim gabonaföldjén virágzom egyedül
hangok és vonalak vannak az életben amiket
soha sem fogunk megfejteni
az egyik állandóan vonz a másik állandóan
taszit bennünket
adjátok ide a kezeiteket hitek és emelkedések
áradnak belőlem
halleluja halleluja
a világ mechanikus lendülete az én anyám és
piros ruhás lányom
ma élünk de ki tudja mi lesz velünk holnap
aranytollú madarak sirnak az idegeimben
induljunk el hogy idejében találkozhassunk vele
a mesterlegénnyel
aki boldog szamarán ép most érkezett le a
hegyekből.

Kassák Lajos :25 Új vers - 44

Tenyereimbe virágmagvakat ültettem
a nap fölissza körülöttünk a pocso-
lyákat a tulajdon erőnk az ami szim-
patikussá vagy antipatikussá tesz
a gyönge ember szappanbuborék alatt ül és
harmonikázik
az erős ember sorsa egyszerü az állatok meg-
érzik a jóságot ami pirosra süti az arcát
és benne ugrál az izmaiban
de vannak tüzek amik mindnyájunkat megéget-
nek a legveszedelmesebbiket tavasznak
hivják a sziv fiatalon elporlad ha találko-
zik vele
37 éve annak hogy az anyám utnak inditott
azt mondta eredj és vigyázz keresztben el
ne szaladjon előtted a fekete macska
aki elindul mindig árkok felé indul minden 24
órában rászáll az este
még látni ahogy a méhek teli kosaraikkal át-
vándorolnak a folyón de ez már csak az
események utójátéka
aludni szeretnék és észrevétlenül átváltozni
magammá
ki lát majd le a kút fenekére ahol az előttünk
még ösmeretlen idők képe van elrejtve
egy bécsi szobaasszony lámpája alatt ülök er-
dők és viharok sirnak ki belőlem és
semmi nem igaz abból amit mondok.

Kassák Lajos

a virágok nagy kortyokat isznak a napból
ezért tudnak gondtalanul megállni az életben

Kassák Lajos: 25 Új vers - 46

Az ember szive alatt hőforrások van-
nak elrejtve ezt néha a szerelem
mélységének is nevezzük kosaraink
peremére kifektetjük a virágokat
a fák szomoruan elvirágoznak az esztendők is
elvirágoznak
semmi kétség tehát a dolgok belénkfogóznak
gyökereikkel amit az öregek kimondanak
az kővévállik a gyerekek emlékezetében
ó barátocskám állj föl a munkapadokhoz és
mondd ki a rendet ami benned van
nincsenek többé kimerithetetlen tintásüvegeink
propagáljuk a tömegsportot a városépités-
ben követeljük az egyenes vonalvezetést
ki gondol vissza a dalra az elszenesedett le-
gelőkre
megéltük az órát mikor a papagályok csőrén
elfordul a világ
az élet egyszerü törvényei szerint
pillantások összegyüjtik a messzit
a kör közepén vagyok
szemeimen átvándorol a tárgyak ismeretlen áb-
rázata
hallom a kisarjadt növények beszédét.

Kassák Lajos

itt az ideje hogy elhullott napjaimmal számoljak
hogy megfeleljek a kérdésekre amik az emlé-
kezés üvegházában virrasztanak

Kassák Lajos:25 új vers - 69

A külvárosok házai között élek a
mezitelen lány és a durva károm-
kodások testvérségében
gyakran ki akarok törni korlátaim
közül
a gondolat egy késszúrás itt minden pillanat
egy szem a hétköznapok láncából
de nem a könyörgés az ami a számon van
nem a fájdalom sem a meghasonlás ke-
serü vize
érzem a kezed érintését és azt hogy egyszer
kivezet engem a kerités mögül ahol virá-
gaim hervadnak
érzem hogy a rosszat és jót egyformán meg-
érdemlem az igazságos mérleg hive vagyok
éles szemekkel és kemény kezekkel
magányosan állok itt szinekkel és formákkal
telitve s mondanivalókkal amik rólunk és
miattunk szólnak
azoknak akik megértenek és azokról is akik
nem értenek meg
ó napjaim
el nem veszthető napjaim a padlásszobákból
műhelyekből országutakról és a vidám
emlékü kocsmákból
merre fordul az árnyék amin röpülök
fekete vagy fehér ez a pont
tengeren ringatnak hogy kiáltsak
hallgatok
alszom.

Kassák Lajos:Mozdulatlanul az időben

Szép szerelmesem, őrizlek magamban holtomig
akár egy csillag ragyogtál előttem az űrben
s most itt állok kifosztottan, felettem az éggel
mely vakon didereg és hullatja rám terheit.

Csillag voltál bizony, mezítelenül fürödtem
hajnali fényeidben s telhetetlen csodáltam
nagy fekete szemeid és a mozdulatokat
melyek önfeledten mutatták fehér vállaid.

Messze vagy már s utánad cseng fájdalmam éneke
nem panaszlón, inkább fennen hivalkodva véled
aki a jó és rossz fölé emelted életem
s aki figyelted vergődő szívemet a csöndben.

Kassák Lajos : Zene

Nézem az órámat. 0.10. A rádiószpíker mindjárt bemondja: Bartók II. Hegedű-Zongora Szonátája következik. Meghallgatom, mert nagyon szomorú vagyok és szükségem van rá, hogy ugyanilyen szomorúságát valaki helyettem is elmondja a világnak. Szobám falain át is látom már, hogy a fekete-fehér billentyűk, a hegedű megfeszített húrjai ragyognak az ünnepi csillárok fényében. És a hangok. Alig hallhatóan közelednek valami távoli, ismeretlen tájról, áttörve egy koponya csontjait, vagy felszállva egy lélek mélyéről. Mintha tévelyegnének, tapogatózva, vakon tájékozódnak. Elmaradnak egymástól és összetorlódnak.
Nem juhászodnak meg, és ellentmondók. Nemcsak suhogó szárnyaik, acél körmeik is vannak. Kiforgatnak saját bőrömből, majd a nagy azonosulás következik.

Minden hang már emelkedik és szétterjed.

Egyszerre vagyok részese a pokol ostromának és az Úrfelmutatás pillanatainak.

Védekezni szeretnék, de megadom magam.

Íme a zene, a világűr és az én csillagom.

Kassák Lajos :Invitáció

Vigyázzatok
épp most nyitotta ki fekete zsákjátaz éjszaka
vigyázzatok bele ne fussatok a zsák fekete torkába
legalább üljetek ide mellém
a puha szél kezeügyébe
és figyeljetek
az éjszaka kegyetlen hangjaira melyeket Bartók zenéjéből
            már ismerünk.

A távolság sóhajjal
a borzongó mélység csikordulásai
az erdők moraja
a hegyszakadékok sikolya
és a kietlen üresség hörgése
és a megsebzett csend jajgatása.

Fiaim és lányaim
akik ismeretlenül bolyongtok a világban
karotok csuklóján érzitek az óra mutatója hogyan fut versenyt
            az idővel
és láthatatlan kerék forgásával visszatér hozzánk
            amit már elveszettnek hittünk.
Nincs annyi bűnünk,hogy bocsánatot ne nyerhetnénk.

Nagy szomjúságomat a világosságra
osszátok meg velem
fiaim és lányaim.
Várjátok meg az első hajót.
A túlsó partról érkezik
árbócán
a pirkadat jelével
meggyötörtség nélkül
a felébredt rigó füttyének kíséretében



Kassák Lajos : Az utak

Nappal hosszúra nyúltan egyhelyben fekszenek, de éjszaka a sötétben, vagy a sápadt hold, vagy a remegő csillagok alatt elindulnak a legtávolabbi pont felé. Senki sem lesheti meg titkukat, mert ruhát cserélnek és magukhoz vonzzák az árnyakat. Az egész világ tengereivel, hegyeivel, sivatagaival, városaival egyetlen erdő nekik és élnek és visszaélnek ezzel a csodával. Menet közben tragédiákat és tragikomédiákat mesélnek.

Nyomukban csipkebokrok, fényesre csiszolt kövek és tengerikagylók szóródnak szét.

A horizont vörös fáklyasorral jön eléjük, tejet fej nekik a hold tőgyéből és megfésüli őket a rohangászó szél fogaival.

És nem szólnak arról, hogy egy hosszú életen át hányszor túrták fel és tapostak rájuk. Megelégszenek a pillanat örömeivel s reggel, ha testükbe szúrja fénynyilait a nap, tetszhalált mímelnek és nem árulják el az embereknek, hol voltak, mi történt velük az éjszaka.

Kassák Lajos : Magatartás

Semmiről sem akarlak
meggyőzni
élj szíved törvénye szerint
szorongás és pátosz nélkül.

Légy jóban önmagaddal
ez a legfontosabb.

Lásd
én is egyedül élek
csónakom farában ülve
evezők nélkül
csurgok lefele a folyón
mely zátonyok és szigetek
között
siet a tengerbe.

Kassák Lajos :Az ő nyomukban

Ellent mondok minden tagadásnak
minden ígéretben megfürdök
hogy jókedvűen nézzek szembe a veszedelemmel.
Nehéz az élet és gyalázatosan tekervényes az út amely a halálba vezet.
De én állítom be az óramutatót hogy ne hajszoljon folyvást az idő sivatagában.
Meg akarom oldani feladataimat
és őrizet nélkül akarok csavarogni
mintha azok lábnyomát keresném
akik szeretnek engem
s akiket én is szeretek.