Kun Magdolna:Egy tenyérnyi hely

Egy tenyérnyi hely kellene valamerre messze,
Ahol a nyugodtság ölel majd lefekvéskor este.
Hol nem ólomsúlyú szívvel ébredek fel reggel,
Mikor az éltető erejű nap a horizonton felkel.

Egy kis halk zenére vágyom, mely álomba ringat.
Lágy ütemű dallamra, melyek égi fénybe gyúlnak.
Pár ezüst holdas éjszakára, melyben akácos az illat,
És harmatcseppben fürdik meg az esthajnali csillag.

Boldogságot szeretnék, miben az el-eltűnő percek
A céltalanná vált napokban is új értelmet nyernek.
S az igaz látást újra kézen fogja az-az éledező tudat,
Melynek ereje darabokra töri szét a törhetetlen vasat.

Kun Magdolna:Szeretnék egy meseerdőt...

Szeretnék egy meseerdőt,
olyan álommal szőtt, elérhetőt.
Kis házikót patakokkal,
lágyan formált dús fodrokkal.
Virággal telt selymes rétet,
tücsökhangút, mely dalra késztet.
Elsuhanó pillangókat,
szivárványon hintázósat.
Magas hegyen lágy szirteket,
rajta délceg törzsű fenyveseket,
szélben hajló búzatáblát,
mely égig nyújtja dús kalászát.
Ezerszínű rózsakertet,
mi illatával könnyet ejtet.
Hegyoldalon zuhatagot,
mely a napfénytől tükröt ragyog.
Ívelt folyót sebes árral,
benne halat, ezer számmal,
vén tölgyfákat nagy lombokkal,
hol mókus ugrál víg mosollyal.
Tiszta vizű, édes tengert,
melyre a nap csókot lehelt,
dzsungelt, ahol sok száz állat,
szabadon és büszkén járhat.
Szeretnék egy jobb világot,
miben mindig szépet látok,
s nem lesz benne gyűlölet,
csak el nem fogyó szeretet.

Kun Magdolna

Legszebb kincseink
örök fénnyel csillognak,
lelkünk tükrében

Kun Magdolna :Szavak érintése

A szavak,

érzésvilágunk,
lágy érintésű mozdulatai,
melyeknek zenedallamát,
lélekkottákból játsza
a szív dobogása.

Kun Magdolna :Halhatatlanság

Különös csodákra várunk
s közben nem látjuk,
hogy körülöttünk,
mit alkot az élet,
pedig észre lehet venni
az ismeretlen titkokból,
hogy minden varázslat,
közelünkben éled.
Apró jelekből is
halhatatlanság születhet,
mely meghatározza
jövőbe vetett hitünket,
mi soha nem szabhat határt
a képzelt dolgoknak,
akkor sem, ha ebben
erőn felül gátolnak,
mert, ahol fogékonyak
a lélek szépségére,
ott öröklángú fény marad
múltunk jelenése

Kun Magdolna

Hiszem, hogy azon emberek, akiknek egyetlen fűszál is rétet jelent
és a legvadabb gyom között is meglátják a vadvirág szépségét, egyszer mind-mind megtalálják önnön lelküket egy másik ember lelkében.