Csurai Zsófia :Stófa 1

ma megint csontszínű a fájdalom
és kiszorít szívemből
minden szeretet-érzést,

már nem keresem a válaszokat.

Csurai Zsófi :hiány

ma csendesebb a csend
és jóvátehetetlen a jó
a bűn is bűnösebb
és szótlanná vált a szó…

a hiány kézzel fogható

Csurai Zsófi :fecnik 3.

tompított szeget
üt ma a csend
derékba tört
vézna és fáradt vagy
gallérok alá
férceled maradék magad
álmaid deresre húzta a magány
szemedben unalom imbolyog
mondd miért fáj
a csontig hatoló mozdulatlanság?

Csurai Zsófi :mozdulatlanul

a szobák
boldogtalan magánya
mereven tart
és lángra kapott
egy öngyilkos
molylepke-szárny.

sírtam és meghaltam.

Csurai Zsófia :egy

és ha te voltál az?
és ha én voltam...
minden nappal közelebb hozzád, hozzám
aki érez, ért és ölel,
kérés nélkül véd, óv,
őrzi minden titkod és hiszi igazad,
tudja szemedben a csodát és
látja vélt és valós ábrándod, mert
lélekben egy és ugyanaz veled
egy csipetnyi te megfűszerezve velem.

Csurai Zsófi

masni a copfban


és tényleg valami mást kéne
pirulva odavetni és
olyan lazán mint egy masni
a copfban
hogy igen és bizony
egyetlenegy vagy



és talán már elindultál
a volt felé
csak még a tudat
meg az az elképzelt rohanó
gondolat nem enged
köt erősen - (meg gúzsba)
hát legyen - (még hagyom)
kicsit vagy nagyon
mert megálmodtam ezerszer
hogy ott állsz majd
én meg sután topogok
csak bámulom a járdát
hátha súg valami okosat
és rettegek a szemedbe nézni
hiszen annyira zöld
de benne végre kéknek
láthatom (én is) magam


és tényleg valami mást kéne
pirulva odavetni és
olyan lazán mint egy masni
a copfban
hogy igen és bizony
egyetlenegy vagy


és megígérted hogy
gyszer együtt alszunk
és alig várom majd
hogy végre aludj már
mert nézni akarom ahogy
álmaid lassan arcodra
mindenféle ábrákat rajzolnak
egyszerűen meg kuszán
és tudom sírni is fogok
mert a „nem lehet"
meg a „nem szabad"
olyan erősen tart (vissza)
minden testiségtől és tőled
hogy ép ésszel kibírhatatlan


szóval
és tényleg valami mást kéne
pirulva odavetni és
olyan lazán mint egy masni
a copfban
hogy igen és bizony
egyetlenegy vagy.

Csurai Zsófia

Vázlat nyolc sorra

tudod ami lehetne
néha jobban fáj
annál ami nincs
és azt hiszem
csupán a hiány gazdagsága
hogy ilyen formában létezel

vajon mindig ennyire nehéz
tudni a holnapot?

Csurai Zsófi :Félszavak

félszavak (s)

jó lenne ma

valami varázsosat képzelni

ebben a nagyon hidegben

egy csepp meleget belőled

hogy magamra tekerjem

és csak lenni benne

halkan - egyedül.

félszavak (z)

és megint

olyan különös minden

a mozdulatok lassabban

ölelnek és te valahol

máshol szeretsz

egy valódi világot

amiben nem létezik

egyetlenegy tévedés sem

és olyan törékenyül

tiszta az érintés

mint mikor én szeretlek.

félszavak (e)

volt ma valami a szélben

mert úgy csiklandozta

azt a kis elrejtett titkot

a homokban

hogy már nem is éreztem

nem vagy és nem voltál

sohasem.

félszavak (r)

mint kóbor áram

csak bolyongok magamban

mert téged látlak

minden félreérthetõ

mozdulatban és megint

a valamin túlra vágyom

"hát legyen - (még hagyom)

kicsit vagy nagyon"

talán pár napig még hazudom

hogy nem vesztél el.

félszavak (e)

ma üres a leírt szó

és nincs szimplán

egyetlenegy átok sem

ma nem érdekel

a hogy és a miben

csak el akarok veszni

a képlékeny semmiben.

félszavak (t)

hát kérem

rettentõen

és annál is jobban

beléd szerelmesedtem

mint az a bakfis

aki épphogy szoknyában

tegnap délelõtt az érzésre

várt a troli megállóban.

félszavak (l)

megint azok

a végletek zaklatnak

hát elviselem

hogy valahol egészen

máshol vagy és

korlátolt zajokban

hallgatom hogy

soha semmi

nem lesz ugyanaz.

félszavak (e)

egy hol volt

hol nem volt állapot

hát megint csak vagyok

és agyonüt ez a fene-nagy érzelem

most úgy fáj hogy a nem

az tényleg nem.

félszavak (k)

félszavakban egy

szakadt vallomás

mert igen te voltál

az a megfoghatatlanság

éshogy vagy-e

vagy voltál valaha

annyira igaz

mint amilyennek

egyedül én akartalak

(nem-nem-nem)

azt hiszem már

nincsenek jó szavak.