Valóczy Szilvia: Önmagam mellett

Te nem tudod,
mi volt akkor bennem,
mily üresség és fájdalom fojtotta
a megbánó szavakat,
hogyan áradt szét ugyanott
a nincstelen lét,
és a célt tévesztett hovatartozás.
Nem tudtad kábaságom okát,
azt sem, rozsdás szögeit
miként verte belém
a szenvedéssé nőtt alázat,
s az őszinte érdektelenség
miért gyalázta szívem.

Csak annyit tudtál,
hogy hangos csend borult
az asztalok sarkaira,
és csak azt láttad,
a szépen vetett teríték pazar látványa
hogyan harmonizál
a pislákoló gyertyák fényeivel.

Nem kérdeztél semmit,
ahogyan én sem…
És az üvöltött némaságban
elsétáltam önmagam mellett.

Válóczy Szilvia :Szeretni akarom...

Szeretni akarom
Könnyes szemed,
Gondokkal teli
Néma arcod.

Csókolni akarom
Leheleted,
Szemeidből elszökött
Mosolyod.

Viharként tisztelem
Tekinteted,
S bízom benned
Hogyha hagyod.

Ismerve szeretem
Áldott kezed,
Benne hagyom enyém
Ha akarod.

Válóczy Szilvia: Találkoztam...

Találkoztam a hittel,
Karon fogott, s ölelt szüntelen.
Bizalmat adott szívemnek,
Szeretetet, s jóságot.

Találkoztam az örömmel,
Oly arcát mutatta, mit még nem.
Jó kedvre derítette lelkem,
Mellettem állt, míg tehette.

Találkoztam a pillanattal,
Rövid volt és buján féktelen.
Kacér szemében fény ragyogott,
Majd nevetve elsiklott felettem.

Találkoztam a közönnyel,
Széles várként csak úgy magaslott.
Végig sem hallgatta mondandóm,
Könnyek közt hagyott el.

Találkoztam a hiánnyal,
Kezemből szórta az élet búzáját.
Miatta szem nem maradt szárazon,
Sóvárgás erejével hatott.

Találkoztam a csalódással,
Tépte, szaggatta, mit lehetett.
Reménytelenséggel hatott,
Erősen fogta láncaim.

Találkoztam a kitartással,
Mit akartam, azt bennem hagyta.
Vastag falat épített körém,
De csak üvegből, hogy lássanak.

Találkoztam a szerelemmel,
Égő vággyá festette arcom.
Magas égre emelte álmaimat,
Csókokkal fonta minden éjjelem.

Találkoztam önmagammal...
Olyan voltam, mint az erdő...
Tavasszal virágos, ősszel színes...
Mások előtt mégis ismeretlen

Válóczy Szilvia :Szeretni akarom…

Szeretni akarom
Könnyes szemed,
Gondokkal teli
Néma arcod.

Csókolni akarom
Leheleted,
Szemeidből elszökött
Mosolyod.

Viharként tisztelem
Tekinteted,
S bízom benned
Hogyha hagyod.

Ismerve szeretem
Áldott kezed,
Benne hagyom enyém
Ha akarod.