Márai Sándor

Nem igaz, hogy az ember a szenvedéstől megtisztul, jobb lesz, bölcs és megértő. Az ember hideg lesz, beavatott és közömbös. Mikor az ember, először életében, igazán megérti a végzetet, csaknem nyugodt lesz. Nyugodt és olyan különösen, félelmesen magányos a világban.

Márai Sándor

Tudod, egy napon megértettem, hogy senki nem segíthet.
Az ember szeretetre vágyik… de senki nem segít, soha.
Mikor ezt megérti az ember, erős lesz és magányos.

Márai Sándor

A magányban mindent megismer az ember, s nem fél többé semmitől.

Márai Sándor

Bele lehet halni; ez is megoldás.
 De el is lehet viselni; s ez is megoldás.

Márai Sándor

A világot nem lehet "legyőzni". Ilyesmi nincsen.
 De el lehet viselni. És ez már csaknem győzelem.

Márai Sándor

Az emberi dolgok igazi értelme nemcsak a valóság, hanem az ábránd is,
 mely a valóság lehetőségeiből összeáll.

Márai Sándor

Szeretném az igazságot leírni itt. Az igazsághoz úgy szoktatom magam, mint a nagybeteg az életveszélyes, keserű orvossághoz; talán megöl, de lehet, hogy segít; tulajdonképpen nincs mit vesztenem. Az igazság, hogy lelki alkatomért, sorsom fordulásáért nem vádolhatok senkit.

Márai Sándor

Azelőtt nem tudtam így örülni a világnak. Más dolgom volt, másra figyeltem. Egy emberre figyeltem, nem értem reá a világgal törődni.
Aztán elvesztettem az embert, és kaptam helyette egy világot.

Márai Sándor

A világ nagy ajándék.
Úgy kell elfogadni, ahogy adja magát: teljességében.

Márai Sándor

Ne a tárgyhoz maradj hűséges;
inkább s kérlelhetetlenebbül önmagadhoz.

Márai Sándor

Egy napon meg kell tudnod, hogy mindaz, amit terveltél és akartál, fölösleges és mellékes volt, s ami elől loholtál, utolért és állásfoglalásra kényszerít. Nem enged el a világ, ne félj. Pihenj meg. Lélegezzél. Nem elég eszmélni. Tanulj meg végre felejteni.

Márai Sándor

Nem lehet eléggé alázatosan, elég türelmesen fogadni az élet ajándékait, de nem lehet eléggé vigyázni arra sem, hogy ne adjuk oda szívünket egészen és feltétel nélkül eleveneknek. Aki feltétel nélkül élőkhöz köti érzéseit, szenved és elpusztul. Nem hirdetek közönyt, sem pökhendi fölényt, sem ridegséget. Csak éppen ezt: szeress, de módjával. Ne higgyél azoknak, akik a lángot, a megsemmisülést, a teljes odaadást követelik. Uzsorások ezek, ha karmaik közé kerülsz, kiszívják véred és érzéseid, s aztán elpusztulsz. Örülj a fénynek, szeress, hálás is lehetsz,
de valamit tartsál meg magadnak. Nem kell sokat beszélni erről. Mosolyogni kell, örülni az életnek, s pontosan annyit adni, amennyit kapsz.

Márai Sándor

Legfőbb ideje, hogy haszontalanul éljél. Már éppen eleget éltél hasznosan. Emlékezzél csak: korán keltél, s álmatlanságtól vérszegény fejjel, halántékod és szemhéjad dörzsölve, siettél a munkapadhoz, hogy valamilyen munkát elvégezzél a hajnali órában, feladatot, melyek az emberek hasznosnak minősítettek; de sem nekik, sem neked nem volt igazi örömöd ebből a munkából. (...)
Mindig úgy éltél, mintha várnád a parancsot, mely még sokkal hasznosabb feladatok elvégzésére szólít. Tudtad, hogy egyetlen feladatod van, az élet.
Mit csináltál időddel, boldogtalan? Élj végre haszontalanul, az ő törvényük ellen,
a magad törvénye szerint. Akkor talán, a végén, használsz is valamit.

Márai Sándor

Éjjel, amíg aludtam, történt valami: vége a nyárnak. Felébredek, hallgatom a szelet, nézem a sötétbarna lombot az ablak előtt, s nem érzek semmiféle őszi bánatot. Örülök, hogy vége a nyárnak. Örülök, hogy nem hozott semmit. Örülök, hogy nem tántorodtam meg a boldogtalanságba vetett hitemben. Örülök, hogy nincsenek többé illúzióim a megoldásról. Tessék, ősz, rajta! - gondolom. Rakd ki kellékeidet, ereszd le avas zsinórpadlásodról avítt színfalaidat, hullass lombot, nyögesd szeleidet, átkozz és temess! Üdvözöllek, tél és pusztulás hírnöke. Nem védekezem. Beleegyezem. Várlak.

Márai Sándor

Az író aki mégiscsak itt a földön él, s nem a Jupiteren, ezen a planétán, kénytelen beletörődni abba, hogy számára az egyetlen élmény, aminek erkölcsi tartalma van, az ember. Ha aztán ide eljutott az újonc, magától adódik a kényszer , hogy ezt az erkölcsi tartalmú élményt őszintén, igazságosan fejezze ki, "beszélje el".
Ez az igazság, ez a kényszer az igazságra, a legbonyolultabb, legfájdalmasabb és legtitokzatosabb életfolyamat, az istenvággyal egyforma tételű akkordja a léleknek.

(Író és élmény)

Márai Sándor

Az író legyen egyszerű és igaz. Ne másszon a falra, és ne riszálja magát, mint egy utcai lány, ne szolgáljon ki semmilyen ízlést, ne kínálkozzon föl senkinek, amikor ír. Az "egyénisége"? Az "ő hangja", amit ezer közül is meg lehet ismerni? Hunyja be a szemét, felejtsen el mindent, amit valaha olvasott ( csak a cafrangot és az idegent fogja elfelejteni, mert ami rokon és vér az ő véréből, az már úgyis benne van, s az jól van úgy), s figyeljen önmagára, és meg fogja találni a hangját, ami az övé, csak az övé, és meg lehet ismerni ezer közül is
Ha igazán jó író, nem is tévesztheti el soha a maga hangját.

(Író és élmény)

Márai Sándor

Az író a kifejezést mindig meg tudja oldani...ha csakugyan van mit kifejeznie.
Az író élménye nem titokzatosabb, mint az élő élmény: a feltételei, az intenzitása egyformák azzal. Kár a nyakunkat csavarni, kár ugrálni, erőlködni: nem lesz abból semmi. Ki kell menni az utcára, vagy lefeküdni otthon, aludni, elélni évekig egy szó nélkül, s talán egy hét alatt lármásan beélni az életet: csak mindig résen lenni, mert hátha történik valami. Az ember az élménnyel a sors jóvoltából jut viszonyba, de az író élménye öntudatos: ebben különbözik. Jó író az is, aki az élményt, ezt a nagy semmit, úgy éli meg, mint az élő ember a valóságos élményt: de a nagy író, a zseni csak az, aki az irodalmi élményt meg tudja életni az olvasóval.

(Író és élmény)

Márai Sándor

A zseni, a zseni…ki találkozott már, úgy értem szemtől szembe, ki találkozott közülünk vele? Milyen az arca, milyenek a kezei? Van-e atmoszférája, amit megérez,aki körébe lép, erő áramlik-e belőle, ami gyógyít és megüt, ha a kezét fogod? Még nem találkoztam zsenivel. De néha megütött valami, és néha erőt éreztem, ami gyógyított: ha találkoztam, itt- ott, egy-két,nagyon ritka, tisztességes emberrel. Az egyik talán még író is volt közülük.

(Író és élmény)

 

Márai Sándor

Én ragaszkodom a vágyaimhoz, mert belőlük áll össze az élet, s ha ezeket elvesztjük, megadtuk magunkat a halálnak. Vigyázzunk a vágyakra, tartsuk meg, óvjuk, tápláljuk őket.
Vágytalan! -Milyen óriási szó . Mennyire bölcsességszaga van. S mégis, milyen gyáva szó, bűnös szó, hazug szó, gyönge emberek szava.
Nem túl kell lenni a dolgokon -a dolgokban kell lenni, egész testünkkel, minden gyökerünkkel, minden szomjával a vágyainknak s létezésünknek tapadni s kapaszkodni a világban. Ma nehezebb élni, több, súlyosabb, felelősségteljesebb, mint vágytalanul félreállni és lemondani. Dolgozzunk a vágyainkért, zsaroljuk őket , őrizzük az örömöt.

Márai Sándor

Mindent sorjában kell végbevinni és elfogadni: az örömet,
a bánatot,a hivatást, a feladatot, a bukást és a halált is.