A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bartis Attila. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bartis Attila. Összes bejegyzés megjelenítése

Bartis Attila

Valahol olvastam, hogy vannak, akik megépítik a labirintust, és vannak, akik tévelyegnek benne. Nos, talán ez az egyetlen különös képességem: hogy egymagam mindkét feladatra alkalmas vagyok. Azt megítélni, hogy az építményem felér-e mondjuk a krétaival, vagy csak amolyan ügyesen nyírt kertészmunka, az nem az én dolgom. Viszont annak utánajárni, hogy ezt a meglehetősen sivár építményt miért és miként húztam fel, az olyan feladat, amelyet rajtam kívül aligha végezhet el bárki is.



 

Bartis Attila

Sokak szerint a remény erőt ad, mások viszont, akik már reméltek, nemcsak úgy ímmel-ámmal, hanem igazán, azok tudják, hogy ez pont fordítva van: a reményhez kell az erő. Sokkal több erő kell hozzá, mint
a reménytelenséghez.


Bartis Attila

Vannak, akik azt mondják, hogy ami a legfontosabb, az nem csomagolható. (...)
Kétségtelenül vannak dolgok, amelyeket nem lehet se díszdobozba,
se bőröndbe, se konténerbe tenni. Ilyesmi például az életünk.
Egy egész életet becsomagolni lehetetlen.




Bartis Attila

Ahol semmi nincs, onnan föltétlenül tisztábban látja az ember a dolgokat. Az egészet, egyben. Nincs ez túlmisztifikálva, vannak
helyek, ahonnan a dolgokat másképpen látni. Persze, lehet, hogy
nem tisztábban, jobban, de mindenesetre másképp.