A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Erich Maria Remarque. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Erich Maria Remarque. Összes bejegyzés megjelenítése
Erich Maria Remarque
A szerelem nem tó, melyben az ember mindig megláthatja a tükörképét…
A szerelem háborgó tenger. Árja van és apálya.
Elsüllyedt hajók vannak benne,
sőt elsüllyedt városok is, polipok, korallok és nehéz megvasalt ládák aranyos kincsekkel. Gyöngyök is, igazgyöngyök.
De a gyöngyök mélyen rejtőzködnek,egészen mélyen.
A szerelem háborgó tenger. Árja van és apálya.
Elsüllyedt hajók vannak benne,
sőt elsüllyedt városok is, polipok, korallok és nehéz megvasalt ládák aranyos kincsekkel. Gyöngyök is, igazgyöngyök.
De a gyöngyök mélyen rejtőzködnek,egészen mélyen.
Erich Maria Remarque
Nagyon nyugodt vagyok. Hadd jöjjenek a hónapok, az évek, nem vesznek el tőlem többé semmit, nem vehetnek el. Annyira egyedül vagyok, annyira nem várok semmit, hogy félelem nélkül nézhetek a szemükbe. Az élet, amely átcipelt ezeken az esztendőkön, itt van még kezemben és szememben. Hogy leküzdöttem-e, nem tudom. De amíg itt van, keresni fogja a maga útját, akár akarja a bennem levő „én”, akár nem.
Erich Maria Remarque
De hát ha menekül, kétségbeesett vagy veszélyben van az ember,
megtanul hinni a csodákban.
Különben nem élné túl, amit túl kell élnie.
megtanul hinni a csodákban.
Különben nem élné túl, amit túl kell élnie.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




