A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Erich Maria Remarque. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Erich Maria Remarque. Összes bejegyzés megjelenítése

Erich Maria Remarque

A megbánás a leghaszontalanabb dolog ezen a világon.
Visszahozni nem lehet semmit. Ha lehetne, szentek lennénk valamennyien.
Az életnek nem állt szándékában, hogy tökéletessé formáljon bennünket.
A tökéletes lények a múzeumba valók.

Erich Maria Remarqu

Nem kellenek a magyarázatok. Minden magyarázat olyan másodosztályú.
Érzelmekben amúgy sincs magyarázat. Csakis cselekedni lehet.

Erich Maria Remarque

Tudod, mi az, amit semmiképp sem tudok megérteni?
Hogy két ember ennyire szeresse egymást, mint mi, és az egyiknek
meg kell halnia. (...) Az embernek csak akkor lenne szabad meghalnia,
ha egyedül van. Vagy ha gyűlöli a másikat. De nem akkor, ha szereti.



Erich Maria Remarque

A szerelem nem tó, melyben az ember mindig megláthatja a tükörképét…
A szerelem háborgó tenger. Árja van és apálya.
Elsüllyedt hajók vannak benne,
sőt elsüllyedt városok is, polipok, korallok és nehéz megvasalt ládák aranyos kincsekkel. Gyöngyök is, igazgyöngyök.
De a gyöngyök mélyen rejtőzködnek,egészen mélyen.



Erich Maria Remarque

Nagyon nyugodt vagyok. Hadd jöjjenek a hónapok, az évek, nem vesznek el tőlem többé semmit, nem vehetnek el. Annyira egyedül vagyok, annyira nem várok semmit, hogy félelem nélkül nézhetek a szemükbe. Az élet, amely átcipelt ezeken az esztendőkön, itt van még kezemben és szememben. Hogy leküzdöttem-e, nem tudom. De amíg itt van, keresni fogja a maga útját, akár akarja a bennem levő „én”, akár nem.


Erich Maria Remarque

De hát ha menekül, kétségbeesett vagy veszélyben van az ember,
megtanul hinni a csodákban.
Különben nem élné túl, amit túl kell élnie.