Marina Vlady : Szerelmem ,Viszockij (részlet)

Amikor megkérdezem tőled , honnan jön mindez , mi váltja ki azt a parancsoló igényt, hogy papírra vesd ezeket a szavakat olykor törlés nélkül , csak egy fintorral, egy vállrándítással , legyintéssel tudsz válaszolni , te sem érted : - Jön magától – mondod, és hozzáteszed:
- De néha nehéz, tudod.

Számodra minden előhívó , mint a fényérzékeny lemez , rögzíted az érzelmeket , elraktározod a történeteket , ihleted átélt dolgokkal táplálod , nem hagysz ki semmit. Egyszer minden témából vers lesz :
a háborúból ,sportból ,lágerekből ,betegségből ,szerelemből , halálból ,számodra semmi sem idegen : ha elolvassuk mindazt amit írtál , azt hihetnénk , száz életed volt.

Marina Vlady : Szerelmem ,Viszockij (részlet)

Mindig énekesnek,előadóművésznek, zeneszerző-szövegírónak, bárdnak, kobzosnak könyveltek el, de a felsőbbrendűek kasztjába, a költészet birodalmába, soha nem engedtek be. Moszkvában ahhoz, hogy valaki költőnek nevezhesse magát, tanulmányokat kell folytatnia (mintha a versírást meg lehetne tanulni), publikálnia kell(mintha ez mindenkinek megadatna). A hivatalos költők, Jevtusenko , Voznyeszenszkij , leereszkedően mosolyognak, ha elviszed nekik a versedet. Soha egyikük sem tartotta be a szavát, átvették egy- egy versedet , és azt ígérték, kiadatják őket, de soha nem volt abban az örömben részed, hogy kinyomtatva lásd a szívedből jövő szavakat.

Vlagyimir Viszockij :A sérelem idővel mulandó

A sérelem idővel mulandó -
Emléke az emberben elhamvad,
Az én bánatom, mint örök hó -
Nem olvad, nem olvad.

Nyáron sem olvad - rekkenő
Déli hőségben,
Érzem: velem tart, mint örök kísérő
Az életemben.

Viczai Péter fordítása

Marina Vlady : Szerelmem ,Viszockij (részlet)

Egyik este későn érsz haza , és abból ahogy bevágod az ajtót , érzem ,ideges vagy. A konyhából látlak az előszoba másik végén ledobod a kabátod , a sapkád, és nagy léptekkel jössz felém egy szürke könyvet rázva.
-Hát ez már sok , képzeld , ez az alak , ez a francia tőlem lop , pontosan úgy ír, ahogy én ,ez színtiszta plágium. Itt van , nézd, mire emlékeztetnek ezek a szavak , ez a ritmus!
Alaposan tanulmányozta az írásaimat ez a disznó meg a fordító is , micsoda aljas gazember , ez aztán nem zavartatta magát!
Képtelen vagyok beleolvasni , olyan gyorsan lapozol , fel-alá járkálsz a lakásban , kézzel ütöd a ritmust , és idézed azokat a részeket , amelyek a legjobban fölháborítanak. Kitör belőlem a nevetés , nem tudom abbahagyni , végre csukladozva nagy nehezen kinyögöm , hogy az , akit te nyomorult plagizátornak tartasz , akitől ennyire méregbe gurulsz , nem más , mint az egyik legnagyobb francia költő , a majdnem száz évvel korábban élt Arthur Rimbaud . Elvörösödsz a melléfogás miatt. de az éjszaka hátralévő részét szerényen az illusztris versek fölolvasásával töltöd.

Marina Vlady : Szerelmem ,Viszockij (részlet)

Puskin az egyetlen költő , akinek a képe ott van a dolgozószobádban. Csak Puskin műveit gyűjtöd. Csak a Puskin-versesköteteket nyitod ki olykor-olykor. Csak Puskin gondolatait tudod kívülről. Csak Puskin
– múzeumba jársz. Csak Puskin- szoborra viszel virágot. Csak Puskin halotti maszkját tartod az íróasztalodon.
Azt mondod, Puskin maga volt az orosz reneszánsz. Testvéred a szenvedésben, ismered életének minden apró részletét, szereted azokat akik szerették , gyűlölöd azokat, akik bántották , siratod, mintha nemrég ment volna el. Bulgakov szavaival élve: magadban hordod őt. Ő a pédaképed , ő képviseli mindazt a szellemi művészi értéket , amiről szeretnéd, ha benned is megvolna.

„ Boldogság , nincs sehol –kívánság, béke van csak.

Már régen álmodom külön sorsot magamnak –

Letört rabszolga én , szeretnék szökni már

Szebb tájra, hol derűs gyönyör s új munka vár „

(Puskin)

Vlagyimir Viszockij: Dal a barátról

Hogyha klassz kölyök volt, de passz,
Se nem hal, se nem hús, gyanús,
Hogyha nem rögtön látható:
Vajon rossz-e vagy jó, -
Hozd a hegyekbe el - és fel,
Ahol közel az ég s a jég,
Közös kötélen ott legott,
Megtudod, ki fogott.

Hogyha fönn ez a srác nem ász,
Hogyha zűrös a hegy - lemegy,
Lába gleccseren volt - félholt,
Megbotlik - és sikolt, -
Akkor ő idegen, igen,
Szidást sem érdemel - hajtsd el,
Ilyen csak ne legyen hegyen,
S meg sem énekelem.

De ha nem ücsörög, nem nyög,
Igaz, nyers, csupa bors, de gyors,
S hogyha véled a szirt szakad,
Alig bír, de kitart, -
Ha mint csatába megy veled,
Áll a csúcson, s beléremeg, -
Akkor bizton a társad ő,
Az erőd vele nő.

Marosi Lajos fordítása

Marina Vlady : Szerelmem ,Viszockij (részlet)

Részt veszel a L’Humanité- ünnepen, a főemelvényen játszol. Kész őrület, majdnem 200 000 ember zsúfolódik össze a lábad előtt a gyepen. Mikor egy szál magad megjelensz a gitárral, kifütyülnek. Rockegyüttest várnak, nem igricet. De te dühösen belecsapsz a gitárba, és rázendítesz
a Farkasvadászat-ra , hangod menydörög a hangszórókból. Fölmorajlik
az embertenger , mindenki feléd fordul, és néhány perc múlva figyelő csöndben – amit csak a környezetből ideszűrődő zajok törnek meg – fejezed be rövid fellépésedet. Dörgő tapsviharban hajolsz meg, jössz a sokadalom felől, és büszkén , mosolyogva mondod:
-Addig maradhattam volna , amíg akarok, megfogtam őket.

Marina Vlady : Szerelmem,Viszockij (részlet)

Nem egy réteg számára írok,- mondta -, az emberek lelkéhez próbálok hozzáférkőzni, tekintet nélkül a korukra, foglalkozásukra és nemzetiségükre. Nem szeretem a varietédalokat, és nem szeretem, ha az emberek pihennek a koncertjeimen. Azt akarom, hogy a közönség velem dolgozzon, velem dühöngjön. Ilyen a stílusom.
Valamennyi dalom egy-egy kiáltás.

Marina Vlady : Szerelmem,Viszockij (részlet)

…egyszer úgy jössz haza, mint a szélvész, tele vagy hóval, de le sem veszed a kabátod, sapkád, csak nyújtod a kezed. A tenyeredben az egyujjas kesztyűn lapos kis kazetta. Elragadtatott képedet látva megértem, hogy ez nem akármilyen. Elveszem, szinte rám kiabálsz, olyan türelmetlen vagy: - Nézd,nézd meg jól!
Egy kerek pecséten amit nem nagyon tudok kiolvasni, csupa nagybetűvel ott a neved:VISZOCKIJ.
Már ordítasz:
- Ez az űrhajó pecsétje. Napokon keresztül ezt játszották a föld körüli pályán, és most elhozták nekem. Képzeld, az én dalaimat hallgatták fönn, és a csillagok is hallották.

Ferch Magda fordítása

Vlagyimir Viszockij : Nem szeretem

Nem szeretem, ha fatális a végzet,
az élettől nincs életundorom.
Nem szeretem olyan szakát az évnek,
amely nem visszhangozza víg dalom.

Nem szeretem a jéghideg cinizmust,
s a bigott rajongásban sem hiszek.
Nem szeretem azt, hogyha mások
piszkos kézzel fölbontják leveleimet.

Nem szeretem, ha előtte időnek
félbeszakítják a beszélgetést.
Nem szeretem azt sem, ha hátba lőnek,
vagy bőrünket perzseli lövés.

Én gyűlölöm a pletykák verzióit,
a kétkedés fullánkja biztosabb,
mint az a tű, amely valótlant s valódit
csak egybefércel néhány perc alatt.

Nem szeretem a hájas biztonságot,
mert jobb, ha féktelenség csak a vád.
És bosszant, hogy csak rágalmat találok,
hol elvetettük a "becsület" szavát.

Ha szárnyakat találok összetörten,
nincs bennem részvét, tudom biztosan.
Nem szeretek erőszakot s erőtlent,
csak szánom megfeszített Krisztusom.

Nem szeretem, ha gyávaságom lázad,
nem szívlelem, ha vernek bűntelent.
Nem szeretem, hogyha lelkembe
másznak, s ha beleköpnek,
nem is tűrhetem.

Nem szeretek lovardát és arénát,
hol milliót cserél sok ostoba.
Bármi jöhet, bármit is élek még át,
ezt megszeretni nem tudom soha.