Feldmár András

Ha könnyű lenne megsiratni és gyászolni azt, amit elvesztettünk, akkor sokkal könnyebb lenne az életünk. Annyira fáj, de annyira fáj valóban megsiratni, meggyászolni azt, amit elvesztettünk, hogy inkább nem akarjuk. Akkor, amikor életemben először megéreztem azt, hogy mi az a gyász, mi az a siratás, a szívem úgy fájt, hogy azt hittem, belehalok.

Paulo Coelho

Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki,hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd.

Feldmár András

Én nem tartozom semmivel annak, aki engem szeret.
A szeretetnek nincs ára, azt nem kell visszaadni, azt tovább kell adni.

Feldmár András

Ha valakit szeretek, akkor a társaságomban, a velem való kapcsolatban szabadabb, mintha egyedül lenne. És én vele szabadabb vagyok,
mintha egyedül lennék.Semmi sem fontosabb, minthogy ne kelljen
a szabadságunkkal fizetni az együttlétért.

Feldmár András

A szeretet definíciója az, hogy a szeretet semmit sem kíván,
a szeretet semmit sem akar.

Feldmár András

Ha vannak problémát jelentő dolgaink, amiket meg kell oldani, jobb nem elfelejteni, hogy két fej jobb, mint egy. (...) Ha önmagamban próbálom megoldani a problémáimat, akkor lehet, hogy lesznek vakfoltjaim, ahol nem látom azt, ami teljesen nyilvánvaló lenne valaki másnak.

Feldmár András

Ha én egyedül vagyok, magamra vagyok hagyatva, akkor még gondolkodni sem tudok rendesen. Ha viszont együtt vagyok valakivel,
aki figyel rám, akivel meg lehet beszélni azt, ami érdekel engem, az igenis számít. És nem kell feleleteket adnia, nem kell tanácsolnia dolgokat - ez nem erről szól. Az is egy definíciója a szeretetnek: hogy semmit nem fogok csinálni. Hogy veled leszek, de nem foglak semmire kényszeríteni.

Feldmár András

Az egyetlen ember, aki rendesen viselkedett velem, a szabóm volt,
mert ő minden alkalommal, amikor nála jártam, megmérte, hogy milyen hosszú a karom és a lábam, és milyen széles a derekam. Mindenki más csak egyszer mért meg, és attól kezdve elvárták,
hogy a régi mértékek passzoljanak rám.

Feldmár András

Nehéz az új út kezdete, és lehet, hogy könnyebb tovább hazudni?
Ha másképp akarom érezni magam, másképp kell cselekedni és élni is.
A tudás és érzés is csak a cselekvésen átértelmeződik, válik valósággá.
Az számít, hogyan élek. Így ágyazódom a világba.

Feldmár András

Létezik egy könyv, amelynek a címe: Jonathan Livingston Seagull.
( Richard Bach: Jonathan, a sirály) Ez nagyon jó történet. Arról szól, hogy ez a sirály, nagyon szeretett magasan repülni. De amikor felszállt, mindig azt hitte, hogy valami nincs rendben vele, mert ezt mást sirályok nem csinálták, senki sem volt ott, így hát nagyon egyedül érezte magát, aztán visszaesett, visszajött.
Próbálta elmondani a barátainak az élményét, hogy azok vele menjenek, de ők nem tudtak vele szállni. Egyszer elhatározta, hogy addig repül fel, ameddig csak tud, még ha ez az életébe fog is kerülni. És elhatározta, hogy ha nincs ott egy barátja sem, egy lélek sem, akit ismer, akkor is otthagyja azokat, akik csak alacsonyan tudnak repülni, mert az olyan unalmas, hogy nem érdemes azon a szinten maradni. Tehát, ha egyedül lesz egész életében, akkor is felmegy olyan magasra, ahol jól érzi magát. A kellemes meglepetés számára az volt, hogy ment-ment, és egy darabig ugyan senki sem volt, de akkor egyszerre csak talált egy réteget, ahol nagyon jól érezte magát, s nem volt egyedül, ott voltak más sirályok is. Azok a sirályok azonban, akik lent voltak, nem is tudták, hogy ott fönt vannak más sirályok.
Addig, amíg az ember oda nem kerül, ahová valóban tartozik, addig nem tudja soha, hogy van-e valaki más ott. Csak akkor tudja meg, ha már ott van. Tehát szerintem, amikor az ember olyan magasra megy, annyi létrehozó hurkon keresztül megy át, amennyin csak képes, akkor látja meg, hogy ki van ott, akkor látja meg, hogy kivel lehet ott találkozni. Szerintem azért maradunk alacsonyan, mert félünk egyedül lenni. Visszatart az a rettegés, hogy ha én teljesen úgy szárnyalok, ahogy én akarok szárnyalni, s azt csinálok, amit én akarok, és nem fékezek, s megyek úgy ahogy tudok, akkor egyedül leszek.
Meg kell próbálni.

Feldmár András

A szeretet definíciója az, hogy a szeretet semmit sem kíván,
a szeretet semmit sem akar.

Feldmár András

Tudom, hogy úgy belenőhetek abba, aki valójában vagyok vagy lehetek, mint ahogy egy növény belenő abba a lénybe, akivé akkor válik, ha egy jó kertész neveli, aki érti a növényt. A növényt sem lehet megjavítani. Meg lehet adni a számára azt, amire szüksége van. Lehet, hogy több napsugárra van szüksége, lehet, hogy egyszerűen csak szeretni kell. Ha bajban lennék, akkor lehet, hogy nekem is csak egy olyan emberre lenne szükségem, aki szeretne. Ha megtalálnám, akkor sokkal jobban érezném magam, mint akkor, ha olyasvalakivel találkoznék, aki meg akar javítani. Aki meg akar javítani, az nem szeret. Ez biztos.

Feldmár András

Évekbe telik, amíg az ember rájön, hogy tulajdonképpen mi is a vágya, évekbe telik, amíg kibogozza az igazságot az elvárások, a programok, az utánzások tömegei közül. Teréz anya mondta, hogy a legjobb ima, ha az ember a szíve csendjére hallgat. Szerintem ő azért mondta ezt, mert sokszor mondják, hogy ha tudni akarod, mi a valódi vágyad, akkor csak „hallgass a szívedre”. De nagyon sokszor előfordul, hogy valaki elkezd hallgatni a szívére és a szív nem mond semmit. Nincs semmi, csak nagy csend van. És az ember olyankor nem tudja, hogy mi van. Azért jó Teréz anya imája, mert ő arra tanít, hogy ne legyek türelmetlen, csak hallgassak a szívem csendjére. Mert ha valaki már hosszú évek óta oda se figyel a szívére, a saját szívére, akkor a szíve már mérges rá. És az embernek meg kell győznie a saját szívét, hogy mostantól kezdve fog rá hallgatni. Ilyenkor a szív először csak röhög, és azt mondja, hogy nem vagyok én hülye, évekig nem hallgattál rám, most nem húzol be a csőbe, és nem fogom neked megmondani, hogy mi van.

….lehet, hogy évekig kell hallgatni az ember szívének a csendjét. És talán akkor, talán még később, a szív megmondja, hogy mi az igazság.

Ha én kapcsolatban vagyok veled, és azt mondom neked, hogy szeretlek, akkor azt, hogy én valóban szeretlek-e vagy sem, azt csak te tudod, én nem. Tehát ha te azt mondod, hogy amióta engem megismertél, attól a ponttól fogva jobb, érdekesebb és gazdagabb lett az életed, mint addig volt; hogy könnyebb az életed, mint volt azelőtt, mielőtt engem megismertél – akkor tényleg szeretlek. Ezt csak te tudhatod, és ezt el is kell hinnem neked. Ha valóban szeretlek, akkor úgy kell szeretnem téged, ahogy te akarod, nem pedig úgy, ahogy én akarom. Mert ha úgy szeretlek, ahogyan én akarlak szeretni, akkor lehet, hogy az neked teher. És ugyanígy van a szabadsággal. Ha te azt mondod, hogy szabadabb vagy, könnyebb elhatározásokat hoznod, és könnyebb megszerezned, amit akarsz, mint azelőtt, mielőtt megismertelek, akkor szeretlek, és a te szabadságodért harcolok. Vagyis azt csak te tudod, hogy mit jelent neked a szabadság. Itt lent, a részletekben mindenkinek teljesen más a szeretet és mindenkinek teljesen más a szabadság. De egy nagyon absztrakt szinten egyet jelent mindenhol és mindenkinek.

…onnan tudod, hogy szeret valaki, hogy szabadabbnak érzed magad vele, mint amikor egyedül vagy.

Feldmár András

Mert mit jelent megérteni a másikat? Az, hogy én megértelek téged, azt jelenti, hogy beskatulyázlak a már meglévő gondolataimba. De lehetséges, hogy még a színek, amiket te látsz, azok sem ugyanazok a színek, amiket én látok. Nagyon megrázó felfedezés, de szerintem igaz. Hát akkor én mit csinálok? Nagyon prózainak hangzik, de én csak próbálok együtt lenni a másikkal. Majdnem úgy, mintha egy tigrissel lennék egy ketrecben. A tigrissel is próbálnék együtt lenni. Megérteni a tigrist? Én nem próbálnám megérteni a tigrist, azt nem lehet. Viszont lehet a tigrissel játszani, vagy lehet a tigrissel birkózni, vagy lehet a tigris által meghalni...“

Feldmár András

Abban a pillanatban, amikor valakivel találkozom, aki engem szeretni tud, az agyam biokémiája megváltozik. Abban a pillanatban, amikor valaki megijeszt, az agyam biokémiája megváltozik. Tehát amikor jó társaságban vagyunk, másként működik az agyunk, mint amikor rossz társaságban vagyunk.

Feldmár András

Ha a rét füvében egy halra találok, aki nagyon rosszul érzi magát, nem adnék neki orvosságot, nem ajánlanám, hogy pszichoanalízisbe járjon, nem keresnék diagnózist, prognózist, kezelési tervet, hanem azonnal rohannék vele a legközelebbi folyóhoz vagy tóhoz, és gyorsan vízbe dobnám.

Feldmár András

Ha az ember színlel dolgokat, akkor az egész élete rettenetes munka lesz. Ötvenéves korukra már nagyon, nagyon fáradt színészek az emberek. Úgy ötven évig lehet színészkedni. Azután már nagyon elfárad az ember. Ha viszont az ember nem színészkedik, és két ember talál egy valódi kapcsolatot, akkor az a kapcsolat nem fárasztó, hanem éltető. Van valami energia, ami megtölti azokat, akik valódi kapcsolatban állnak.
Mondjuk, hogy van egy kút, ahova nem lehet egyedül menni. Ha az ember egyedül megy ahhoz a kúthoz, akkor semmit nem kap. Ketten vagy többen kell odamenni, és akkor mindenki egyszerre kap energiát. Egyszerre kapja a vizet. Én nem vagyok katolikus, de Krisztus pontosan ugyanezt mondta. Azt mondta, hogy ahol két vagy több ember összegyűlik az ő nevében, akkor ő is ott lesz. Ha van egy közösség és ez egy valódi közösség, akkor éltet. Ha pedig hamis a közösség, akkor hamar meghalunk. Vagy nagyon fáradtak leszünk.
Vannak olyanok, akik például börtönbe kerülnek, mert csak a börtönben érzik biztonságban önmagukat. Ott biztonságérzetük van, mert az egy tartály. Az egy olyan tartály, olyanok a falai, hogy onnan nem lehet kitörni. Ők a maximális biztonságot csak a börtönben tudják érezni. És vannak olyanok, akik rettenetesen félnek attól, ami bennük van, és csak akkor tudnak végre relaxálni, hogyha zárt osztályra kerülnek. Csak a zárt osztály tudja őket tartani, nincs olyan anya, nincs olyan apa, nincs olyan szerető, aki őket ölelve meg tudná tartani, mert úgy érzik, ha feldühödnek, akkor vége a kapcsolatnak. Vagy ha sírnak, akkor vége a kapcsolatnak.
Szerintem egy ilyen zárt hely, mondjuk egy nagyon jó, első osztályú hotel, ahol a szobák falai gumiból vannak, sokkal jobb lenne. Az ember bemehetne oda, amikor éppen egy tartályra lenne szüksége, de nem lenne zárt, hanem egyszerűen be lehetne menni oda pár órára, és aztán ki is lehetne jönni onnan. Szerintem szükségünk van arra, hogy legyen valami tartály, amiről tudjuk, hogy onnan nem tudunk kitörni, és amelyben olyanok lehetünk, amilyenek vagyunk. Amikor pedig túl vagyunk rajta és kinyitjuk a szemünket, akkor valaki van ott, aki még mindig szeret minket. Ez a normális gyerek-anya élmény.

Feldmár András

Ha azt mondom: „szeretlek”, ennek három jól megragadható összetevője van: én, te, meg az a bizonyos mód, ahogyan kezellek. Ha e három összetevő valamelyike hiányzik, az állítás értelmetlenné válik. Ha „te”belőled „én”t csinálok, és ezt te megengeded, akkor közöttünk nem lehet szeretet. Hanem hatalmi viszony, dominancia, illetve alárendeltség igen. Szeretet az nem.