Ha az ember színlel dolgokat, akkor az egész élete rettenetes munka lesz. Ötvenéves korukra már nagyon, nagyon fáradt színészek az emberek. Úgy ötven évig lehet színészkedni. Azután már nagyon elfárad az ember. Ha viszont az ember nem színészkedik, és két ember talál egy valódi kapcsolatot, akkor az a kapcsolat nem fárasztó, hanem éltető. Van valami energia, ami megtölti azokat, akik valódi kapcsolatban állnak.
Mondjuk, hogy van egy kút, ahova nem lehet egyedül menni. Ha az ember egyedül megy ahhoz a kúthoz, akkor semmit nem kap. Ketten vagy többen kell odamenni, és akkor mindenki egyszerre kap energiát. Egyszerre kapja a vizet. Én nem vagyok katolikus, de Krisztus pontosan ugyanezt mondta. Azt mondta, hogy ahol két vagy több ember összegyűlik az ő nevében, akkor ő is ott lesz. Ha van egy közösség és ez egy valódi közösség, akkor éltet. Ha pedig hamis a közösség, akkor hamar meghalunk. Vagy nagyon fáradtak leszünk.
Vannak olyanok, akik például börtönbe kerülnek, mert csak a börtönben érzik biztonságban önmagukat. Ott biztonságérzetük van, mert az egy tartály. Az egy olyan tartály, olyanok a falai, hogy onnan nem lehet kitörni. Ők a maximális biztonságot csak a börtönben tudják érezni. És vannak olyanok, akik rettenetesen félnek attól, ami bennük van, és csak akkor tudnak végre relaxálni, hogyha zárt osztályra kerülnek. Csak a zárt osztály tudja őket tartani, nincs olyan anya, nincs olyan apa, nincs olyan szerető, aki őket ölelve meg tudná tartani, mert úgy érzik, ha feldühödnek, akkor vége a kapcsolatnak. Vagy ha sírnak, akkor vége a kapcsolatnak.
Szerintem egy ilyen zárt hely, mondjuk egy nagyon jó, első osztályú hotel, ahol a szobák falai gumiból vannak, sokkal jobb lenne. Az ember bemehetne oda, amikor éppen egy tartályra lenne szüksége, de nem lenne zárt, hanem egyszerűen be lehetne menni oda pár órára, és aztán ki is lehetne jönni onnan. Szerintem szükségünk van arra, hogy legyen valami tartály, amiről tudjuk, hogy onnan nem tudunk kitörni, és amelyben olyanok lehetünk, amilyenek vagyunk. Amikor pedig túl vagyunk rajta és kinyitjuk a szemünket, akkor valaki van ott, aki még mindig szeret minket. Ez a normális gyerek-anya élmény.
Mondjuk, hogy van egy kút, ahova nem lehet egyedül menni. Ha az ember egyedül megy ahhoz a kúthoz, akkor semmit nem kap. Ketten vagy többen kell odamenni, és akkor mindenki egyszerre kap energiát. Egyszerre kapja a vizet. Én nem vagyok katolikus, de Krisztus pontosan ugyanezt mondta. Azt mondta, hogy ahol két vagy több ember összegyűlik az ő nevében, akkor ő is ott lesz. Ha van egy közösség és ez egy valódi közösség, akkor éltet. Ha pedig hamis a közösség, akkor hamar meghalunk. Vagy nagyon fáradtak leszünk.
Vannak olyanok, akik például börtönbe kerülnek, mert csak a börtönben érzik biztonságban önmagukat. Ott biztonságérzetük van, mert az egy tartály. Az egy olyan tartály, olyanok a falai, hogy onnan nem lehet kitörni. Ők a maximális biztonságot csak a börtönben tudják érezni. És vannak olyanok, akik rettenetesen félnek attól, ami bennük van, és csak akkor tudnak végre relaxálni, hogyha zárt osztályra kerülnek. Csak a zárt osztály tudja őket tartani, nincs olyan anya, nincs olyan apa, nincs olyan szerető, aki őket ölelve meg tudná tartani, mert úgy érzik, ha feldühödnek, akkor vége a kapcsolatnak. Vagy ha sírnak, akkor vége a kapcsolatnak.
Szerintem egy ilyen zárt hely, mondjuk egy nagyon jó, első osztályú hotel, ahol a szobák falai gumiból vannak, sokkal jobb lenne. Az ember bemehetne oda, amikor éppen egy tartályra lenne szüksége, de nem lenne zárt, hanem egyszerűen be lehetne menni oda pár órára, és aztán ki is lehetne jönni onnan. Szerintem szükségünk van arra, hogy legyen valami tartály, amiről tudjuk, hogy onnan nem tudunk kitörni, és amelyben olyanok lehetünk, amilyenek vagyunk. Amikor pedig túl vagyunk rajta és kinyitjuk a szemünket, akkor valaki van ott, aki még mindig szeret minket. Ez a normális gyerek-anya élmény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése