Demján Irén :Árnykép

Úgy vagy jelen
Hogy nem vagy sehol
Bennem élsz
Árnyékod átkarol
Szólok hozzád
Várom hogy felelj
Szeretném hinni
Hogy létezel
Látom szemedben
A mély bánatot
Megvigasztalnálak
De te nem vagy ott
Próbállak elérni
Vágyam meztelen
Hiányod érzem
Minden reggelen
Üresek az esték
És a hajnalok
Köröttem fájó csönd

Belehalok

Demján Irén.: Nyitott szívvel

Ki világtalant tanít látni
Sötétből előhozza a Napot
Segít a némának kiabálni
Hittel szövi át a holnapot
Ki elhagyva és félredobva
Jóságból épít templomot
Annak a romlás-vadvirága
Lelkében nem vésett nyomot
Ki mosolyt csal jeges arcra

Szavakban alvó reményt

Annak Minden tettét zengje,

Parázsló szeretet-költemény.

Demján Irén : Nyitott szívvel

Ki világtalant tanít látni
Sötétből előhozza a Napot
Segít a némának kiabálni
Hittel szövi át a holnapot
Ki elhagyva és félredobva
Jóságból épít templomot
Annak a romlás-vadvirága
Lelkében nem vésett nyomot
Ki mosolyt csal jeges arcra
Szavakban alvó remény
Annak Minden tettét zengje,
Parázsló szeretet-költemény.

Demján Irén :Legbelül

ahol lakik a sóhaj
ahol nincs mosoly
a könnyek befelé folynak
hol némaság honol
ott kihunyt a Nap
legbelül érzed azt
hogy verve vagy
azt hogy fáj az élet
süket csend a társ
legbelülről hallod a nincs
nyöszörgő zaját