Keresztury Dezső: A kedves után

A szó, a szó elszáll. Megcsendül: «Szeretsz-e
Kedvesem?» «Szeretlek csacsogó
Aranymáringóm», s elhal, mint a sóhaj.

A csók, a csók elfoszlik: érzem még epedő
Ajkamon ajkaid melegét, de szomjas
Szél jön s felissza párás nyomukat.

Nem erre,
Nem szóra, nem csókra: nyakamba fonódó
Karodra, simuló testedre, szeméremmel mohó
Szerelmedre; szóba nem, csókba nem fogható;
Szivembe, szemembe, számba és vérembe
Égetett valódra emlékezik testem.
Véremben bujdosik hűs csókod s szemeid
Mosolygó derűje s zsong a szív...

Futok a tavaszba s estébe boruló
Erdőn. Hűs lomb hajlik homlokomba, néma
Árnyék maraszt: nyúljak végig a pázsiton
S elpihent lélekkel érezzem a kelő
Éj komoly békéjét; édes csobbanással
Hív a víz s elfed a fátyolos őszi köd.

Vérem nyugtalanul kering, mint izgatott
Falvakban a népek a bujdosó király
Visszajöttét várják és a kaszárnyákban
Megperdül egy-egy dob.

Miért vagy hát messze, mért nem szállsz karomra
Mint a galamb? Mért nem nyílsz ki karjaimban
Mint a virág, hogyha kezeimben tartom
S rálehelek: «Nyílj ki, amíg a fiatal
Rügyekben fakadoz a mosolygó tavasz
S tüzesen süt a nap»...

Keresztury Dezső :Örömeink

A gyermek örül fény, hang, mama, tej, mazsolák,
eső, hó felfedezésének, ahogy jó abraknak az állat,
ha dorombol, nyihog jó kedvében. Ami él,
örül tavaszi termékenyülés, nyári növekedés,
érett gyümölcs zamatának.

Örüljünk mi is
az emberi jóknak: hogy kenyér sül, must forr,
kedves a jó falat, szép a kaland, erők
próbája, ital, tett oldódása, győzelem; hogy
ruhád szép, csinos vagy, hangod kedves, munkád,
házad, kerted tiszta; rendben a szerszám,
a lelkiismeret. Valami lett kezünk nyomán,
nem üzleti: lelki haszon.

És a sugalmak!
Megszólal bennünk a néma anyag, az ige
testté lesz; ami érthetetlen volt, felfogjuk,
ki is mondjuk, bár van, mit puszta szóval
nem lehet kifejezni: szív, ész mögötti
minőség; mélyebb az Ob-i, Ural-i forrásoknál.
Hogyha jól teszel jót, csak magad örömére,
és magként hull szét: hogy lehet a megszokott
ripőkségnél nemesebben is! Mert az igaz szó,
gondolat, tett jutalma csak a bennünk is élő
rossz lebírása lehet.

Néha úgy érzem: ez szép nap
volt, bár semmi különös nem történt. Köszönd te is
a pillanatot, melyben igaz magaddal voltál
azonos, de méginkább ha mások közt lehettél
példa. Ne avatkozz jó társak örömébe, ha csak
nem ártanak. Tudjuk már, hogy a rend megszabja
mindenkinek, mit tegyen. Mert nem a mienk
csak életünk, indulatunk, türelmünk. Mindig adj,
hogy a nagy folyam ne hordozód legyen, de részesed is.