Benczes Sándor Gábor :Elveszetten

Hova tűnt a múltkori fény?
Hol van a téli hópihe?
És ki tudja, hol kószál most
a jótevő Isten, az Ige?

Elvesztettem lábam nyomát,
mint jöttem múló időn át.
Elvesztettem egy könnycseppet,
volt benne bú, volt szeretet.

Elvesztettem a tegnapot,
s nem találom a holnapot.
Elvesztettem egy hangot, szót,
gyöngyként gördülő mondatot.

Elveszett, ó, mennyi minden
elveszett félszáz év alatt!
Hanyag vagyok? Felelőtlen?
Felelj! ...ám az idő hallgat.

Benczes Sándor Gábor: Én, szegény király…

zsebem üres, a semmi az enyém, ám midőn
megyek vén parkon át, és erdőn, és mezőn,
csendben hajol meg botló lépteim alatt, s elterül
a gyenge fűszál, s jajongva reccsen a száraz ág,
s nekem virít hízelegve a sárga pitypangvirág,
és hangyák harci hada gyáván előlem menekül,
dicsőségem zenével zengi a madarak kara,
s fejemre aranykoronát fon a Nap fénykarja…
Ó, én bolond király…