Paudits Zoltán

Egyetlen könnycseppben benne van az ember Lelke, földre hullik, rásüt a Nap,
és Fénye által megtölti Reménnyel, majd az áttetsző kis "üveggyöngy"
visszatükrözi e Fényt az elhagyott helyére, a Lélekbe
...és ez viszi tovább az embert...

Paudits Zoltán :Szavak

Napfény, tenger,
esőcsepp, hajnal,
szél, ember,
béke, angyal,
csönd, kegyelem,
felhő, madarak,
vágy, szerelem,
könnyek, szavak...

Paudits Zoltán :Álomkeresők

Te és én, mi és ők,
az álomkeresők,
tengerek ezüst tükrei,
napok forró könnyei,
hószínű égen
pillangószárnyak,
felhőkön úszó
habkönnyű vágyak,
táncoló levelek
dúslombú fákon,
apró kis szigetek
a kéklő óceánon,
szavak a fájó némaságban,
csillagok az éjszakában,
én és te, ők és mi,
az őszi égbolt fényei.

Paudits Zoltán:Valakit, valamit...

Valakit, valamit
mindig várunk,
viasznapjainkból
álmokra váltunk.
Valakit, valamit
mindig keresünk,
kintről gyűlölünk,
bentről szeretünk.
Valakit, valamit
mindig elhagyunk,
valamiért mindig
egyedül maradunk.

Paudits Zoltán

Olykor vágyaink börtönének ablakán is beszűrődik a hajnali Nap sugara és fénykezével ha csak pillanatokra is, de megérintheti sebzett lelkünk. Ettől az érintéstől új vágyak fogannak bennünk és általuk erősödik a remény, amely gyengíti láncainkat, enyhíti, elviselhetőbbé formálja bánatunk kínzó terhét...