Lucian Blaga :Liniste

Atâta liniste-i în jur de-mi pare ca aud
cum se izbesc de geamuri razele de luna.

În piept
mi s-a trezit un glas strain
si-un cântec cânta-n mine-un dor
ce nu-i al meu.

Se spune ca stramosii cari au murit fara de vreme,
cu sânge tânar înca-n vine,
cu patimi mari în sânge,
cu soare viu în patimi,
vin,
vin sa-si traiasca mai departe
în noi viata netraita.

Atâta liniste-i în jur de-mi pare ca aud
cum se izbesc de geamuri razele de luna.

O, cine stie - suflete, -n ce piept îti vei cânta
si tu odata peste veacuri
pe coarde dulci de liniste,
pe harfa de-ntuneric - dorul sugrumat
si frânta bucurie de viata? Cine stie?
Cine stie?

















Lucian Blaga :Csend

Akkora csend van körülöttünk, szinte hallom
a holdsugár koccanását az ablaküvegen.

Idegen
hang ébredt lelkemben
és a szenvedélyről énekelt
mely nem az enyém.

Mondják, hogy elődök, kik meghaltak idő előtt,
fiatalos vérrel ereikben,
lüktető nagy szenvedéllyel,
szenvedélyükben a nap erejével,
eljönnek,
eljönnek hogy bennünk élhessék
tovább
meg nem élt életüket.

Oly nagy a csend körülöttünk, szinte hallom
az ablakon koppanó holdsugarakat.

Ó, lélek, ki tudja milyen kebelben énekelsz
majd te is, évszázadok múlva,
a csend édes húrjain
sötétség hárfán – a megfojtott vágyról,
megtört életörömről? Ki tudja?
Ki tudja?

Balázs F. Attila fordítása

Nincsenek megjegyzések: