Simonyi Imre : A kettőnk ügye - 8

Miként a déli sarkról csak északnak vezet
minden út, cél, irány, vágy, meg az emlékezet:
így űz feléd barátném (képletes délkörök
mentén) az egyirányú kényszer: — az ösztönök

mélyéről feltörekvő... S az igény: — a tudat
aljáról... Így a szívből: a remény... S hangulat:
a menekvő magányból... — Te Jóremény—foka!
Te megjelölt Csomópont! Te vonzó Pólusa

a bozzád-kényszerültnek! — Te Egyirányúság!
— A véled—népesített emberlakta világ
felé: — feléd rohan már minden út, képzelet,

cél, vágy, hajlam, valóság, s a kényszerképzetek.
Feléd! Te! Északi! — Irányodat óhajtón
vagyok már induló. --- Miként a déli sarkról...