Simonyi Imre : A kettőnk ügye - 10

Ha elfogynál bennem, mint a remény —
Ha elfogynál, akárcsak egy vég vászon
(mi rég többe van, mint amennyit ér)
egy áron aluli végeladáson —

Ha elfogynál, miként a türelem —
S ahogy ábrándonként fogy a valóság —
Mint tébolyultból fogy az értelem —
Mint lassan gyógyulóból fogy a kórság —

Ha elfogynál, igen, az volna jó. —
Mint a vászon... — S a torokszorító
tizenkettedik órán a remény...

Vagy mint a tébolyban az értelem —
Vagy, mint benned én — ahogy jeltelen...
S ahogy e vers elfogy pennám hegyén...