Simonyi Imre : A kettőnk ügye -11

Hogy voltál! — Hogy lehettél volna drágám!
S hogy mégsem voltál! — S hogy mégis lehettél!
(Így számlállak a kétely variánsán.)
Szerethettél volna! — S mégsem szerettél!

S hogy szerettél is! — De nem szerethettél!
(Megvetett vágyam, ím vetetlen ágyán
fetreng már közönyödnek.) — Levetettél.
Engem vetettél le! — (Szoknyád hiányán

sem pirulhatnál ilyen meztelen!)
S amid még megmaradt belőlünk: — pállott
rongyként most két év emlékét riszálod...

"Emberszabású Asszony" — hogy tehetted! —
"Te Enyhítő Körülmény" — fertelem:
hogy vélem e rangod is levetetted.