Az, hogy már megint minden elveszett!
Ezt érezni és elviselni drágám
szüntelen! — Sorsom annyi kis hiányán
egyre szenvedni ezt a teljeset!
Újra, s mindig! — Így egyre újuló
lenni a kínban! — Így egyetleneggyé
fertőzni: — égő egyetemes sebbé —
annyi volt horzsolást! — Fogyatkozó
öröm, fagypontig dermedt remény és a
hasadt öntudat bomló maradéka
a bonthatatlan tudatos egészen:
rajtad kényszerül immár számbavenni:
— te vagy a mérték, hogy már megint mennyi —
hogy már megint minden a veszteségem.
Ezt érezni és elviselni drágám
szüntelen! — Sorsom annyi kis hiányán
egyre szenvedni ezt a teljeset!
Újra, s mindig! — Így egyre újuló
lenni a kínban! — Így egyetleneggyé
fertőzni: — égő egyetemes sebbé —
annyi volt horzsolást! — Fogyatkozó
öröm, fagypontig dermedt remény és a
hasadt öntudat bomló maradéka
a bonthatatlan tudatos egészen:
rajtad kényszerül immár számbavenni:
— te vagy a mérték, hogy már megint mennyi —
hogy már megint minden a veszteségem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése