Simonyi Imre : A kettőnk ügye - 3

Így volt. — Én így láttam meg a világot;
hogy miként egy névtelen feljelentő
mögém lapult az áruló Teremtő,
s a zsandár elmúlás kezére játszott.

A bölcső rácsán már a szörnyű ábra
rajzolódott! — Hogy majd szétvertem fejem
a rettenetben. — "Ó, milyen szertelen"
— mondták — s: "az apja volt ilyen..." — Hiába:

akkor még nem volt szavam a fogalmat
jelölni. (S ha lett volna?) — Hisz a falnak,
a süket, merev falnak (mint a borsót)

vetem ma is — tagoltan már — a jajszót:
vigyázz rám, míg lehet! s ti mindahányan!
s reátok én — ez egy-sorsú világban!