"De ki a tanú? S mire vád az érdem?"
Felelj te Lány! — A meghasadt anyag
korában, ím a hasadó tudat
(kétfrontos, rettegő felismerésben)
a bonthatatlan, tudatos egészben
keres anyagtalant, s mégis valót,
a reménynek megkapaszkodhatót:
— benned — egy értem dobbant szívverésben.
Felelj! Tanúskodj! — Utolsó szalmaszál:
fogóddz belém! — Kiáltsad hát velem;
kiáltsd, hogy: tűz van! végveszély! jön az ár!
Hogy mindnyájatok félelmét reszketem
— erről vallj: — érdememről! — Erről beszélj,
te lány! Tanúm! — Te: Enyhítő Körülmény!
Felelj te Lány! — A meghasadt anyag
korában, ím a hasadó tudat
(kétfrontos, rettegő felismerésben)
a bonthatatlan, tudatos egészben
keres anyagtalant, s mégis valót,
a reménynek megkapaszkodhatót:
— benned — egy értem dobbant szívverésben.
Felelj! Tanúskodj! — Utolsó szalmaszál:
fogóddz belém! — Kiáltsad hát velem;
kiáltsd, hogy: tűz van! végveszély! jön az ár!
Hogy mindnyájatok félelmét reszketem
— erről vallj: — érdememről! — Erről beszélj,
te lány! Tanúm! — Te: Enyhítő Körülmény!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése