Úgy mondják — tudd meg — haldokolva jöttem
a világra. — Már akkor mögém szorult
az élet. — S már akkor, ott felkomorult
az elmúlás. — Húnyt szemmel állt előttem,
Első sivalkodásom már utolsó
szó jogán hasított anyám fülébe.
Szerzett jogon ordítom hát a térbe:
fellebbezek! - Az első pillanattól
koholt a vád, s a tanú vesztegetve!
De ki a tanú? — S mire vád az érdem?
Ügyész Úr: Sors: s te süketnéma némber!
— halljátok?! — : ím rávallok az egekre
— az Isten, s véle-cinkos emberekre —
ez ellenem szőtt torz törvénykezésben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése