Csoóri Sándor: Hó-játék

Magam vagyok, hát játszom:
a hóból ki se látszom,
a hóból, ragyogásból,
e duhaj hó világból.

Körhinta forog velem,
zajtalan szél-tengelyen,
fák terek, villamosok,
hó-láncba kapaszkodok.

Hajamon hó a kucsma,
csurog nyakamba lucska,
hátamon végigpereg,
belül is fehéredek.

Havazok csontomban is,
pilléző gondomban is,
a hóból ki se látszom,
magam vagyok, hát játszom.



Nincsenek megjegyzések: