Gallyazgatunk... Állandóan nyírjuk a dolgokat, hogy szebb kinézete legyen. Pedig mindig a tő a fontos: egészséges-e, honnan ered, nem
eszik-e a kukacok. Elismerem, a tő vizsgálata sokkal fárasztóbb, mint nyirdogálni...
Az aprómunkát tehát magunkban kell kezdeni. Ez nagyon nehéz szellemi, bizonyos értelemben fizikai munka is, mert olyanok is beletartoznak, hogy ha valamit elvállaltunk, azt meg is kell csinálni. A favágónak föl kell vágni a fát, az utcaseprőnek utcát kell söpörni, az írónak azt kell írnia, amit valóban gondol. Néha csak el kell menni valakit meglátogatni a kórházba, meg kell valakit vigasztalni néhány jó szóval, és így tovább. Olykor csak egy hanghordozást, egy szót a telefonba, egy türelmes, megértő, baráti tekintetet jelent, éppen azt, ami napjainkban kezd kiveszni az emberekből. Ezek sokszor fárasztó dolgok, de tudatos önépítéssel elérhetők.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése