Mily különös helyzetünk van nekünk,földi halandóknak!Mindenki csak egy rövid látogatásra rándul le ide. Nem tudjuk,hogy miért,de néha azt hisszük,hogy értjük. Mélyebb meggondolások nélkül a mindennapi életből tudjuk azonban,hogy másokért létezünk- először is azokért,
akiknek mosolyától és jólététől saját boldogságunk függ,és azért a
sok-sok ismeretlenért,akiknek sorsával az együttérzés köteléke fűz össze bennünket .Mindennap számtalanszor eszembe jut,hogy külső és belső létem más emberek fáradozásán alapul,élőkén és már elhunytakén,és hogy nekem meg kell erőltetnem magam,hogy legalább annyit tudjak adni,mint amennyit már kaptam,és kapni fogok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése