utak, melyek lángolnak, vagy sajognak,
s akárhol leszel, mindig visszahoznak,
tájak, melyek már túlvilági kört
zárnak körénk, itt a kék, ott a zöld :
a gyöngyös Tejút könnyeiddel oktat,
s annál a fánál erősebben ott vagy,
mint bárki bárhol : delet és gyönyört
őrzöl, s az téged. Így szövődsz bele
a Mindenségbe, élet és mese :
nem is hiányzol sehol sohase.
Mindez sok s kevés : ez ébreszt, ez altat :
örök jelenlét, noha képzelet csak . . .
Hogy szerezhet szív szíven ily hatalmat ?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése