s föld s levegő még csöppebb férgei,
pár négyszögláb rét sürgő népe, ti,
mi célnak, jognak, mily véletleneknek
játéka, hogy tovább vagytok, lehettek,
hogy szabad élnetek, s ím, társai,
kortársai maradtok, pici
fények, az én világtükör szívemnek,
mikor ő, kire mindig gondolok,
nincs már s nem lesz soha, bár több s nagyobb
volt nekem, mint napok és csillagok?
Folyton megalázol, egyszeri lét !
Folyton, te közönyös ! Ragyog az ég,
s tudomásul se veszi gyermekét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése