Amikor két ember szereti egymást, akkor szabadok, egyének. Van szabadságuk , a szeretet nem kötelesség. Szabadon adnak egymásnak és szabadon nemet mondhatnak. Ha a szerelmes emberek igent mondanak egymásnak az a saját döntésük, nem engedelmesség, nem valamilyen elvárásnak való megfelelés. Élvezetet lelsz abban, hogy szeretetet adsz, ezért adsz. És bármelyik pillanatban megváltozhatsz, mert semmilyen ígéretet nem tettél, nem vállaltál semmilyen elkötelezettséget. Két szabad egyén maradtok: szabadon találkoztok, szabadon szerettek, az önállóságotok és a szabadságotok érintetlen. Ebben rejlik a szeretet szépsége!
2 megjegyzés:
Mennyi igaz gondolat születik arról az érzésről, ami emberenként más és más arcáról mutatja be ezt a mély érzelmet. Tudod, Arozika, talán a szerelem attól olyan különleges érzés, hogy minden lélekben más színű virággá serken, talán attól olyan egyedi, hogy hiába jelent kapcsot és egységet egy másik féllel, meghagyja mindazt a szabad akaratot és döntést, amire az embernek szüksége van ahhoz, hogy teret érezzen maga körül, miközben elmerülhet abban a védelmező érzésben, hogy számít valakinek, segíti valaki, és szól hozzá, akár szóval, akár csenddel...az együttség érzése a lélekben kötődik, nem feltétlenül a mindennapok fizikai valóságában, és a lélekben válik örökké is.
Jaj, megint elszabadult a tükörség, ne haragudj, ez a csodás blog, nem efféle litániák helye! Csodálatos gondolatokat hoztál, és hasonlóan csodálatos békéjű hétvégét kívánok, szívből!
Tükör , a Te gondolatod is csodálatos!
És a lelked is!
Megjegyzés küldése