Biegelbauer Pál

Könnyű a Napnak, mert nem kell szólnia ahhoz, hogy a pirkadat pírjával reményt öntsön a szívünkbe, sem a virág szirmán a harmatcseppnek, hogy parányi ékkőként beragyogja a lelkünket. Egyszerűen csak vannak, nem tesznek semmit, és létük csodája önmagunk csodájának felismeréséhez segít.





3 megjegyzés:

Arozika írta...

Ó,Tükör!
Köszönöm a szavaidat, igazán!

Már megint egy búcsú, már megint lezárul az életemben valami,ami hosszú időn keresztül napi szinten az életem részévé vált . Az igazság az, hogy már várható volt,már nem volt öröm …de mégis most fáj kicsit a szívem.
Megszakadt ott bennem valami , talán a hit …amit mindig is hangoztattam ,ami itt is jelmondatom volt (remélem marad is)….”én hiszem, hogy minden ember angyalnak születik”.

Mindig igyekeztem úgy élni, hogy ne érdemeljem ki a bántást ... ez az igazi életben úgy érzem sikerült is , de itt az arctalan világban elkerülhetetlen.
Tudom, tudom , többször mondtad, mindig az számít kitől, milyen embertől érkezik az a bántás….logikus is minden szavad, de én nagyon érzékeny lélekkel vagyok megáldva
….ezért vagyok szomorú.
Szerettem ott lenni….mert megismerkedtem olyan emberekkel is akikkel soha az életben nem találkoztam volna .Emberekkel akiktől sok szeretetet és jóságot kaptam amit próbáltam Nekik a magam egyszerű módján viszonozni . .Bár más a sorsunk , de valami miatt megkedveltek és én is Őket .
Jaj, Tükör a legszebb amit kaphattam, a TE barátságod , az önzetlen törődésed..
Én is úgy vagyok vele , sosem tudom neked megköszönni a felém irányuló szeretetedet,a reményt amit a szívembe öntöttél, a szavaidat amelyek beragyogták a lelkemet .Hiányozni fognak a váratlan „találkozásaink”,a beszélgetéseink, a rácsodálkozás, a gyönyörű lélekvilágod .
Itt megmarad a kapcsolat, ugyanúgy tudunk majd egymásról , de furcsa megszoknom, hogy itt nem lehet jókat beszélgetni ,nem lehet csodás verseket küldeni .
(Most eszembe jutott amikor az Aroziká-ban egy este „összehoztunk” 322 kommentet ….régi szép idők)
Az élet úgy van kitalálva, hogy ami egyszer elkezdődik az valamikor véget is ér. Mégis furcsa érzések kavarognak bennem ….
(…és azt már csak félve említem meg….kilencedike van)
Túl leszek rajta...

És igen, akárhogy is alakult, én tényleg még mindig hiszem, hogy minden ember angyalnak születik
és igenis ,szeretném, hogy Mindenkit úgy borítson be a boldogság, akár a gyengéden hulló hó!

Neked különösen kívánom azt a hóesést !

tükör írta...

"Gyakran egy sorban benne van minden, ami a szívben vagy lélekben születik, sokszor csupán a szavak közti szünetek fejezik ki legfinomabban az elmondhatatlant, amikor a szavak nem fejlődtek még ki elmondásukra...

Rengeteg szépséget ismertem meg általad, ezernyi érzést követhettem nyomon a lelked és a bejegyzett gondolatok által, sosem tudnám megköszönni a rám gondoló szavakat, a baráti érzéseket, igazán meghatározó topicot hoztál létre és tudom, hogy mindig az aktuális lélekrezgést tükrözte és tükrözi, de hidd el, igazi varázsa van, hatással a lélekre...

Boldog pillanatokat kívánok Neked, hogy ezek a tűnőnek látszó pillanatok egésszé alakuljanak és megóvjanak Téged, Arozika!"

*******

Vannak dolgok, amelytől búcsúzni nem lezárást vagy elválást jelent, hanem talán csupán egy szükségszerű voltozást. Én hiszem, hogy ami örömet okozott, az túléli a váratlan csapásokat és erősebb bármely gonosz szónál.

Igen, talán igaz, mindenki Angyalnak születik, csak az a baj, hogy közben az emberi önzőség tépkedi szárnyai hófehér tollát, és nem marad más, csupán az emberi oldal, ami odafigyelés nélkül elgazosodik olykor!

Hiszem, hogy megmaradnak a beszélgetéseink, sőt biztos vagyok benne, csupán vissza kell kanyarodni lélekben a "mindenki angyalnak születik" hithez...

Kedves és meghatározó ajándéka vagy a Sorsnak, és minden kedves baráti szókoszorúdat őrzöm magamban. KÖSZÖNÖK MINDENT, de itt már aztán igazán nem búcsúzkodom! :)

Legyen álmod varázslatos, az én éjszakám mosolyba ágyazza magát, és így alszik el!

Arozika írta...

Visszasugárzom,
amit kaptam. Mint a kő
a Nap melegét.

Fodor Ákos