Csoóri Sándor :Aranyvasárnap

    Aranyvasárnap… Mit vegyek neked?
Nyitva az ég, nyitva a boltok.
    Egy kis életet kellene még, ha lehetne,
             tűlevél-szagút, hiszen karácsony közeledik
s néhány napos napot az esztendőből
    és engesztelhetetlen, nagy téli esőt,
             amely veled együtt a földbe mosna.
Amíg te éltél s a gesztenyelombokat
    itt bókoltattad a fejem körül,
             nem is volt halál –
S ó, az a szörnyű helycsere mit tett velem!
    Te sehol, a halál pedig a zöld befőttes üvegek
       homályos domborulatán is körbesétál,
          előmászik a könyveimből,
             mint kenyeresruhából éhes hangya,
          jön a sötétség vele,
a düh, a szégyen,
jön a tolongó semmi a lépcsőházból,
hálóinged helyett a szemfedőd –
Úristen, most tudom csak, hogy mindenki őrült,
       akit a halál megérint
           és szájába kihűlt hajszálat kever –
Te is csak beszéltetsz engem
    végig a Mártírok útján magamban,
csöpög fejemre a háztetőkről a lúgos hólé,
    csöppre csöpp, mint az elítéltre.