Ada Negri :Havazás

Utcákra és terekre
szálldos a könnyű, halk hó,
szitál és leng kavargó
pelyhe.

A végtelent söpörve
táncol, újra meg újra,
végül fáradtan hull a
földre.

Az álmos arcú nagy sík
fölött halotti formán,
tetők, kémények ormán,
alszik.

A csend világa áll ma.
Kinyújtózik a földön
felejtő, nemtörődöm
álma.

De a mély nyugalomból
a szív, emlékre kelve,
egy hamvadt szerelemre
gondol.

Dsida Jenő fordítása